Mike Kelly a SÖR-ről és a Madhouse-ról

NEMZETI SZÍNHÁZ: Ki áll a Madhouse Theatre Company név mögött? MIKE KELLY: A Madhouse Theatre Company tagjai: Jon Fenner, Matt Devere és jómagam, Mike Kelly. Mi hárman nagyon közeli barátok vagyunk. A Londoni Színházi Akadémián ismerkedtünk meg. Ez Anglia legnevesebb színházi iskolája, így aztán nagyon nehéz bekerülni - de szerencsére mindhármunknak sikerült. Három évig egy osztályba jártunk, és rengeteget játszottunk együtt, s kezdettől nagyra tartottuk egymás színészi képességeit. Már korábban kapcsolatba kerültem a budapesti Merlin Színházzal, név szerint Jordán Tamással és Magács Lászlóval, és gyakran jártam Budapesten, mert angol nyelvű előadásokban játszottam. NEMZETI SZÍNHÁZ: Hogy kerültél kapcsolatba a Merlinnel? MIKE KELLY: Először 1991-ben, diákként jöttem Budapestre. Akkoriban közép-kelet európai tanulmányokat folytattam a London University-n. Harmadév első félévében egy csereprogram keretében a Közgázra kerültem. Valami oknál fogva úgy döntöttem, hogy létrehozok egy előadást, s egy rövid Harold Pinter-darabot választottam alapul. Diákokat kerestem a szerepekre, ezért az egyetemi hírdetőtáblákra kitettem pár cédulát. Hirtelen azon kaptam magam, hogy már tizenketten vannak a szereposztásban. Aztán elmentem Magács Lászlóhoz a Merlin Színházba, hogy kérjek tőle pár jelmezt. Nagyon segítőkész volt. Létrejött egy kétnyelvű előadás, amelyben Pilinszky-versek is elhangzottak. Ekkor alakult ki bennem a színház iránti érdeklődés. És ennek révén bekerültem a Merlin néhány amatőr produkciójába. Aztán 1994-ben elhatároztam, hogy színészetet fogok tanulni. Felvételiztem a London Academy of Music and Dramatic Art-ra és bejutottam. Az Akadémia elvégzése után két évet még Londonban töltöttem. Két szerepajánlatot is kaptam a Royal Shakespeare Company-tól, mielőtt eljöttem Londonból. Az egyik egy 18 hónapos egyesült államokbeli turné, a másik egy 4 hónapos angliai turné. Mindkettőre nemet mondtam. Az emberek teljesen eszelősnek tartottak, mert igazi szakmai előrelépést jelentett volna mindkettő. De addigra már eldöntöttem, hogy visszatérek Budapestre. Itt meg volt rá a mód, hogy a közeli barátaimmal dolgozzak együtt, amit Londonban lehetetlen lett volna megvalósítani. Egyszerűen nem tudtunk volna egy független társulatot alapítani. Ott nincs rá esély. Az, hogy legyen egy játszóhely, ahol állandó otthonra találunk, hogy mi válasszuk ki a darabokat, amiket színpadra állítunk, hogy mi kérjünk fel egy-egy rendezőt a velünk való közös munkára, mindez olyan szabadság, amelyre minden színész vágyik. Sokan megkérdőjelezték a döntésünket, de mi pontosan tudtuk, mit miért csinálunk. Mindhárman ezt akartuk. Az önkifejezés szabadságát, ha úgy tetszik. Hogy nagyszerű darabokat keressünk három férfiszínészre. NEMZETI SZÍNHÁZ: Mesélnél arról, hogy készült a Shakespeare Összes Rövidítve? MIKE KELLY: Négy-öt évvel ezelőtt Jon, Matt és én kaptunk egy felkérést, hogy csináljuk meg a SÖR-t. Magács László rendezte az előadást. Egy hétig ment a Merlin Színházban, és akkora sikere volt, hogy Jordán Tamás azt gondolta, érdemes lenne műsoron tartani. Aztán Tamásnak még az is eszébe jutott, hogy jó lenne egy angol nyelvű előadásokat játszó társulat, amely egész évadban játszik a Merlinben. Mindhárman imádjuk Budapestet, ezért örömmel fogadtuk az ötletet; ugyanakkor azt gondoltuk, hogy ha egy teljes évadot itt töltünk, akkor kellene legalább még egy produkció, amit repertoáron tartanánk. Elhatároztuk, hogy megcsináljuk Frank McGuinness Someone Wholl Watch Over Me című darabját. 2002-ben kezdtük el játszani, először csak nyolc héten át, de akkora sikere volt és van, hogy azóta is műsoron maradt. Ezidáig hat darab szerepelt a repertoárunkon, s abból három: a Shakespeare Összes Rövidítve, A kövekkel a zsebében és a Frank McGuinness-darab maradt. Budapest a bázisunk, de sokat turnézunk a környező országokban. Nagyon boldogok vagyunk, hogy Jordán Tamás meghívott minket a Nemzetibe. Csodás érzés, s ha valaki pár évvel korábban, azt mondja, hogy itt fogunk játszani, nem hittem volna el. NEMZETI SZÍNHÁZ: Mivel magyarázod a Shakespeare Összes Rövidítve sikerét? MIKE KELLY: Először is a szerzőket kell dícsérnem: nagyszerű ötlet Shakespeare összes darabját eljátszani kevesebb, mint két óra leforgása alatt. Aztán ami szerintem a mi előadásunkat olyan sikeressé teszi, az az a tény, hogy összeszokott hármas vagyunk. Az évek során az előadásra rárakódott saját humorunk is. Szinte nem is lehet ráismerni a négy évvel ezelőtti bemutatón játszott darabra. Mindig frissítjük és új témákat viszünk bele. Ha pedig utazunk vele, akkor áthangoljuk arra a városra, ahol éppen játszunk. Mostanra mindhárman bátran improvizálunk a színpadon. Jó labdákat adunk egymásnak, tudunk spontán cselekedni és könnyen ráhangolódunk a közönségre. Sokat játszunk velük, sőt az előadásba bevonjuk a közönség egyes tagjait is. NEMZETI SZÍNHÁZ: Hogy fogadja a magyar közönség a Shakespeare Összest? MIKE KELLY: Leginkább azért szeretem ezt az előadást itt játszani, mert élvezem a közönségnek az összetételét: ahogy a magyarok és az angol anyanyelvűek keverednek. Mindig nagyon jó arányban. Nehéz megmondani, hogy pontosan milyen ez az arány, mert azok a magyarok, akik eljönnek az előadásra általában remekül beszélnek angolul és boldogan szerepelnek is. Sok magyar nézőt választottunk már ki a közönségből és mind nagyon jól helytálltak. NEMZETI SZÍNHÁZ: Inkább fiatal emberek alkotják a közönséget? MIKE KELLY: Igen, sok a fiatal. De az a csodálatos ebben az előadásban, hogy élvezetes minden korosztálynak, a 6-7 évesektől egészen a 80-ig. Nincs olyan életkor, amelynek nem ajánlanánk a darabot. Mindig változatos a közönségünk, az életkorokat illetően is. Természetesen az emberek más és más szinten értik az előadást. Akik jól ismerik Shakespeare műveit, azok nyilvánvalóan több viccet értenek meg. Azt mondanám, hogy az elhangzó szövegnek úgy 30-40%-a az eredeti Shakespeare. Talán még ennél is kevesebb. Többnyire mindenféléket elmondunk a darabokról, és kigúnyoljuk Shakespeare-t. Méginkább saját magunkat. Az egész nagyon könnyed. Vagyis senkinek nem kell attól tartania, hogy mennyit ért majd az eredeti Shakespeare-szövegekből. Mert még azok a szövegek is meglehetősen egyszerűek, amiket az eredeti művekből idézünk. Könnyen érthetőek az utalások és a történetet is nagyon jól lehet követni. Minden korosztály, a nyelvtudás bármely szintjén áll is garantáltan jól fog szórakozni. Sőt, még azt is megkockáztatnám, hogy akik kezdő szinten beszélik is az angolt, azok is. NEMZETI SZÍNHÁZ: Szerinted pár éven belül meg fog változni az angol nyelvű színház szerepe Budapesten? MIKE KELLY: A Merlin Színház, amelynek úttörő szerepe volt az angol nyelvű színház itteni megteremtésében, illetve a Madhouse most már több éves működése bizonyította, hogy Budapesten nagy igény van az angol nyelvű előadásokra. Ez pedig nem fog eltűnni, mert minden évben csak nő az angol nyelvet beszélők száma, hiszen például fiatalok százai kerülnek ki az egyetemekről és gimnáziumokból, akik évekig tanultak angolul. Az én elképzelésem szerint az lenne az ideális, ha minden magyar darab bemutatójával egyidőben készülne egy angol nyelvű változat is. Most a Thália műsorára tűzi a mi Stones in his Pockets előadásunkat mondjuk ez épp egy angol darab -, de azért hoztam példaként, mert a Tháliában ugyanezt a darabot magyarul is játsszák. Ezt izgalmasnak találom, mert jó lehetőséget ad azok számára, akik mindkét nyelvet beszélik, hogy egy darabot két változatban is megnézhessenek. Nem tudom megjósolni, hol fogunk tartani kettő vagy öt év múlva, de még azt sem, hogy mi lesz velünk jövőre; de az angol nyelvű színjátszás iránti igény biztosan növekszik az elkövetkező években. A Madhouse életében pedig - amely az elmúlt három évadban csak három férfira írott darabokat játszott - el kell jönnie az időnek, amikor többszereplős darabokat veszünk elő, legalább öt vagy hat színészre írottakat, hogy a közönség előtt végre igazi társulatként is bemutatkozhassunk. Keszthelyi Kinga

English

(2004. október 11.)

Mike Kelly a SÖR-ről és a Madhouse-ról

Kassa - Rómeó és Júlia

Advent