Nemzeti Most Magazin Ugrás a tartalomhoz
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
Vissza a hírekhez

Száznyolcvan gyermek a színpadon

Aki ismeri a vasárnapi iskola jelentését, már jó nyomon jár. Így nevezzük ma is, amikor a gyerekek istentisztelet előtt vagy után, a parókián, a paplakban vagy valami hasonló helyen, általában egy nagyon jókedvű közösségben, bibliaoktatásban részesültek. Erdélyben, falusi környezetben, ma is sokfele lézetik még a „vasárnapi iskola”. Magam is jártam ilyenbe, itt Magyarországon, szülővárosomban Nagykanizsán. Valóban, egész életre szóló élményt jelentettek azok az okos beszélgetések, a mindig hideg parókia épületében… és úgy emlékszem sokkal többet beszélgettünk mi ott világi dolgokról, mint a vallásról. Igen, én is így emlékszem. Ezeken az alkalmakon, a bibliai történetek alapján és segítségével a mindennapi élet eseményeivel, jelenségeivel lehetett ismerkedni. Úgy vélem, szerencsés az a gyerek, aki vasárnapi iskolába járhatott, járhat. De hogyan lesz ebből színházi előadás? A mi esetünkben a vasárnapi iskola egy misztériumjáték, ami a vasárnapi iskolában, a bibliában, a bibliaoktatásban megbúvó színházat, teatralitást keresi. Adott volt Benjamin Britten, Noé bárkája című operája. Erről tudni kell, hogy bár operának mondjuk, valójában egy nagyon sajátos mű. Britten ezt a művet a híres angol kollégiumok számára írta, azzal a szándékkal, hogy azt akár a matek- vagy a kémiatanár is el tudja énekelni, és hogy a gyerekek is mind részt vehessenek benne - énekelve, hangszeren játszva. A szólamokat nálunk sem operaénekesek, hanem neves színészek, prózai színészek éneklik majd és – természetesen - gyerekek. A kolozsvári zenekarban negyven gyerek játszik, további száznegyvenen pedig a bárkára menő állatok szerepeiben és a bibliai ősközösségek városépítőinek szerepkörében lesznek jelen az előadásban. Ezek szerint Britten zenéje adja az este második részét, az első pedig – a színlap szerint – Visky András és a Te munkád. Igen, a lehetőség adott volt, azaz, mi egy előtörténetet írtunk Visky Andrással. Noé születéséig meséljük el a teremtés történetének könyvét, hogy aztán következhessék Britten műve, az özönvíz történet. Több mint egy éve látható az előadás Kolozsvárott. A beszámolók alapján nem csak művészeti, igazi társadalmi esemény is minden előadás. Igaz, hiszen képzeld csak el, hogy az előadás gyerekszereplőit tizenegy kolozsvári, magyarul is oktató iskola „adta össze”. Tehát az előadásokon – érthető módon – családok is találkoznak, hiszen mindig eljön a fellépő gyerekek rokonságának egy része is. Bátran mondhatjuk, hogy valódi városi összefogással született az előadás. A Kolozsvári Magyar Opera muzsikusai is átcsábultak erre a produkcióra a színházhoz. Ferenczi István Ybl- és Széchenyi-díjas építész egy zseniális ötlettel segítette az előadást, kitalálta, hogyan tudunk olyan bárkát építeni, amit a gyerekek képesek a szemünk láttára felépíteni a színpadon, ami egyben egy város elemeit is tartalmazza. Tehát sok minden „adott volt” Kolozsváron ehhez a produkcióhoz, én ide sorolom még a hatalmas magyar színházi tradíciót és kultúrát is, ami a magyar, ezen belül az erdélyi magyar folklórban is gyökerezik. Ne feledjük, hogy Kolozsvári Színház a legrégebbi professzionális színjátszó hely magyar nyelvterületen. Nagy boldogság, és különösen a gyermekek körében óriási izgalmat kiváltó esemény, hogy a Nemzeti Színház meghívta a produkciót, hiszen számukra minden bizonnyal életre szóló élmény lesz, hogy felléphetnek a magyar Nemzeti Színházban. (eosz)

(2004. március 09.)