A Visky András által írt, Selmeczi György által megzenésített A vasárnapi iskola az előadás első része és ősbemutató is egyben a középkori misztériumjátékok hangulatából táplálkozva mutatja be az első gyermek születését, s testvérgyilkosságot, a város megalakulását és ilyen módon előkészíti a második részt, amely a kortárs brit zeneszerző Benjamin Britten (1913-1976) Noé bárkája című gyermekoperája. A rendező, Selmeczi György szerint, a mai korra a folytonos fenyegetettség-érzet jellemző. Így az Özönvíz tematikája több mint aktuális, következésképpen különösen a színházművészetben megkerülhetetlen: Ismerem a történetet, már láttam, már hallottam, csak éppen a Színházban történik meg, hogy adott időben, valaki, valakik: gyerekek óriási imperativusszal tudomásunkra hozzák azt, amit tudunk, csak éppen elfelejtettük, nem élünk vele, nem foglalkozunk vele. Erre ad lehetőséget az előadás, miközben legfontosabb eleme a játék marad és a derű, valamint a közösségben rejlő szeretet, mint megtartó erő.
Az előadás több mint különlegessége, hogy közreműködőinek száma meghaladja a kétszázat, találunk közöttük óvodás, általános és középiskolás gyermekeket, ők alkotják a gyermekkart és a zenekart, vannak közöttük tanárok, profi zenészek, és persze a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának tagjai: Csíky András, Salat Lehel, Kali Andrea, Laczkó Vass Róbert, Molnár Levente, Keresztes Attila, Fodor Edina, Vindis Andrea, Kézdi Imola, Albert Júlia, Panek Kati, Gajzágó Zsuzsa, Ambrus Emese.
Részletek a sajtóban megjelent írásokból:
Fejér Hanga: Arckereső emberi sereglés
ERDÉLYI NAPLÓ. 2003. március 11.
"Az emberi gyengeség története, az arc elvesztésének története olykor lírai, olykor drámai és sokszor humoros hangvételben, az Istenhez fűződő szent szerelem története, napjaink nyelvén, mai megvilágításban úgy, hogy közben az időtlen üzenet súlyából mit sem veszít. A színpad nyitott tér: a közönség egybemosódik a színtéren felsorakozó gyerekhaddal, együtt érez, együtt emelkedik a játék magaslatára."
Köllő Katalin: Az elejtett és a megtalált arc
SZABADSÁG. 2003. március 11.
"A vasárnapi iskola szinte kizárólag fekete-fehér, egyszerű paraszti színvilágához képest a második rész színkavalkádja, az állati maszkok vidámsága üdítő látvány. Az özönvíz közeledte is elviselhetőbbé válik, s az ember és a Teremtő közötti szerződést megpecsételő szivárvány látványa szinte felszabadít bennünket a nyomasztó "vérörvény" terhe alól. A szereposztásban résztvevő színészekről egybehangzóan meg kell állapítani, hogy nagyszerűen helyt álltak, s bizony nem kis kihívásnak néztek elébe, amikor elkezdték a próbákat. Csapatmunka a javából, és ebbe beletartozik a nagyszámú gyermeksereg is, függetlenül attól, hogy a színpadon vagy a zenekari árokban vették ki részüket abból a csodából, amelyet úgy hívnak, hogy színház."
Hegyi Réka: Játék az Írással és a Színházzal
KRÓNIKA. 2003. február 26.
"Könczei Árpád remek néptánc-motívumokat talált az első részhez, melyek néhol táncszínházi elemekként funkcionálnak, tehát mesélik a cselekményt, máshol pedig humorosan illusztrálják a szöveget. Selmeczi György zenéje is játékosan viszonyul a szöveghez, mintha párbeszédet folytatna a színpadon megjelenített tanításokkal."
