Pion István: Tévémaci meghalt
Én már nem lehettem úttörő és
az iskolában nem tanultam oroszul.
Az óvodában pedig nem kellett
pajtásnak szólítanom a Petikét,
de a tévémacival még én is
mostam együtt fogat, ahogy a
kis piros barátja, akinek a nevére
nem emlékszem. Ha volt
neki olyanja, egyáltalán.
Én már Kennel játszottam,
az asztal alatt dugásra
kényszerítettem Barbie-val.
És úgy tanultam németül,
hogy utáltam a németet,
közben meg oroszul is
tanultam számolni a
nővéremtől, és felvettem
a piros nyakkendőjét, mert
mindkettőt irigyeltem tőle.
Aztán szegény tévémaci
meghalt. A barátjával nem
tudom, mi lett, mert akkor
ő is eltűnt a képernyőről.
Közben megszerettem a
németet, de most már nehéz
tanulni ezt is. Oroszul még
el tudok számolni tízig.
A gimnáziumban meg
cserkész akartam lenni,
de nem lettem. És szerintem
a pajtás elég ciki megszólítás,
én mindenkit a nevén hívok.
