Versek szódával - Müller Péter Sziámi

Müller Péter Sziámi: Nem szeretném, ha szeretnétek

Nem szeretném, ha szeretnének

a gonoszok és ostobák,

barátok helyett sose tűrnék

pár cinkost, party-mostohát.

És utálnám, ha szeretnének

a pökhendien önteltek,

kik kegyosztóként dobnak koncot

lekvárból fölkent jöttmentnek.

És megtiltom, hogy szeressenek,

akikben nincs is szeretet,

csak dobálóznak hűlt szavakkal, érzelegvén egy keveset.

És kérem, ne nagyon szeressen senki,

mert tőlem pénzt remél,

úgyis mindenem odaadnám,

nem szeretetért: ingyenért.

Akit bántottam, ne szeressen

megvert kutyaként engemet!

Bocsásson meg a gazdijának,

elég, ha ennyit megtehet.

Könyörgöm, tényleg ne szeressen az a szegény,

kit nem tudok, mert elfutok zavarba esten,

hisz őt szeretnem nem jut ok.

És meg se próbáljon szeretni,

akinek nem megy könnyedén,

aki nem bír velem nevetni

szánkázván rosszkedvünk telén.

Az pedig végleg ne szeressen

akinek kell rá apropó,

aki tisztelve kedvel, látván,

hogy nem vagyok tán naplopó.

Csak az szeressen versem végett, ki olvasta és érti is,

s a lelke mélyén

még felörvend,

"Lám, verset írt a vén pisis!"

De rosszul esne, ha szeretne,

akinek kevés ez az ének.

maradnék inkább számkivetve.

Nem szeretném, ha szeretnének.