Nemzeti Most Magazin Ugrás a tartalomhoz
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800

Színpad és kínpad 1956-1958

Nagyváradi Erzsébet és Rubold Ödön pódiumműsora

Pódium-dokumentum összeállításunk az 1956-os forradalom színházi történéseiből villant fel fontos, eddig kevéssé ismert tényeket.

Az elmúlt negyedszázadban számos könyv, összeállítás született a forradalom eseményeiről. Az írások, a televízió sorozatai főként az események politikai aspektusait tárták fel, de hogy a színházi életben mi történt, arról keveset tudunk. Az egykori krónikák azt még megemlítik, hogy Sinkovits Imre szavalt a Petőfi szobornál, majd Bessenyei a Bem szobornál, de hogy mélyebb áramokban mi történt, arról alig valamit vagy semmit. A szuverenitási kísérletek, a vidéki események, a beszervezések, majd a büntetések változatossága az ártatlanul kivégzett Földes Gábor győri rendezőig, valamennyi külön is fontos árama a forradalom életének. Aztán a szétszóródás: a magyar színházi életből több mint százan elhagyták az országot, a Nemzeti vezető művészeiből a legtöbben, s közülük ketten öngyilkosságba menekültek. Igazi színészi karriert csak Ferrari Violetta futott be külföldön, sokan néhány hónapos vagy éves távollét után hazatértek. Sorsok és szakmai események dokumentatív felidézésére törekszünk versek, színészi vallomások, minisztériumi, rendőrségi, belügyi anyagok összeillesztésével.

Fontos törekvésünk, hogy ne csak az 1956-os őszi eseményeket mutassuk meg, hanem a következményeket, a megtorlások változatos tényeit is. Ebben a jelben felvillantjuk Sinkovits Imre előkerült ’56-os naplójának részleteit, Darvas Iván, Bessenyei Ferenc, Mensáros László írásait és rendőrségi anyagait, Földes Gábor perének tényeit. Felhasználjuk Ablonczy László Régimódi színháztörténet – ÁVH-s iratokkal … és Raksányi Kutyával, továbbá „Templom, parlament, színpad, megannyi kínpad” című könyvének néhány kutatási eredményét. Albert Camus kiállása a magyar forradalom mellett közismert, de arról a magyar közvélemény nem értesült, hogy nemzetközi diplomáciai üggyé és különös háttérpolitikai játékká vált, amikor 1957 márciusában Yves Montand kelet-európai turnéja során felmerült a kérdés: tiltakozásul mondják-e le a moszkvai és budapesti fellépést feleségével, Simone Signoret-val. Ehhez a párizsi Irodalmi Újság anyagaiból merítünk az est műsorában, ezzel is utalva a forradalom és a magyar színészet becsülésének nemzetközi dimenziójára.