SZIBÉRIAI SORSOK 16

Az előadás Besszarábia szovjet megszállása idején (1940, 1944-1991) a Dnyeszter és a Prut folyók közelében élő románok szervezett éhínséggel és szisztematikus deportálással történő kiirtására tett kísérleteknek állít emléket. Ezzel az előadással gyertyát gyújtunk a kommunista rezsim által Szibéria és Kazahsztán távoli vidékein, a szovjet GULAG-on megölt, megcsonkított, megkínzott és megalázott emberek emlékére. Az áldozatok száma felkavaró, de a statisztika területén marad. Ha egyetlen csecsemő halála, akit egy katona térde összezúzott, megrázó, akkor vajon mennyit nyom a latba az 1949 nyarán deportált 11 899 gyermek szenvedése? Hogyan mérhető annak a 14 033 nőnek a fájdalma, többségükben gyermekes anyáké, akiket ugyanebben az évben deportáltak?

A színdarab erről a mérhetetlen emberi szenvedésről szól, de arról is, hogy a látszólag végtelen gonoszsággal szemben a küzdelem és az ellenállás milyen erőt képvisel. Az előadás azokról is szól, akik megpróbáltak harcolni és megvédeni a családjukat, megvédeni a “felszabadítók” érkezése előtti életformájukat. Azok közül, akik átélték a szovjet rendszer okozta szenvedéseket és terrort, nagyon kevesen vannak még velünk. Valószínűleg már nincs szükségük semmire tőlünk, még az emlékezetünkre sem. Ezekre az emlékekre nekünk van szükségünk.