Szabad ötletek jegyzéke

„2013. január 15-én töltöm be a 70. életévemet. Ez alkalomból szeretném ismét előadni pályafutásom egyik (ha nem a legjelentősebb) estjét; a József Attila pszichoanalitikus naplójából készült „Szabadötletek jegyzékét”.

Ez az előadás nekem egy „ajándék, mellyel meglepem … magam magam”. Köszönet a Nemzeti Színháznak, hogy erre ideális körülmények között kerülhet sor a Gobbi Hilda Színpadon.

A „Szabadötletek jegyzéke két ülésben” József Attila személyes vallomása magáról, kétségeiről, az elveszettségéről, valamint mérhetetlen szeretetvágyáról. Egyúttal mindannyiunk szorongásait, vágyait is feltárja brutális őszinteséggel, lehetetlenné téve a szégyenlős elfordulást.”

1. „József Attila verseiben már ifjúkoromban olyan gondolatokat találtam, amelyek engem is foglalkoztattak, valahogy természetes volt számomra, hogy színészként is ehhez az anyaghoz nyúlok. Nem József Attilát akartam népszerűsíteni, nem is szorul rá, hanem a saját magányomról és szeretet utáni sóvárgásomról akartam beszélni általa. Én a Szabad ötletek jegyzékét is egy költői szellem csapongásainak tartom, de azért az intimitását próbáltam megőrizni.” - mondja Jordán az előadásról.

2. A feljegyzések eredetileg egy pszichoanalitikus kérésére készültek, melyre a költő önként szánta rá magát. Azonban a „vallomás-folyamot” sokáig tiltott gyümölcsként kezelték. Kiadatlan maradt, ugyanis az irodalomtörténészek nem tudtak megegyezni arról, hogy az írás nagyközönség elé tárható, vagy túl személyes ahhoz, hogy mindenki számára olvasható legyen. Ám az érdeklődőket nem lehetett megállítani. Kijöttek a kalózkiadások, ezért a jogutódok és az ügyben kompetensek úgy döntöttek, hogy hivatalosan is megjelentetik a pszichoanalízis alatt íródott jegyzeteket.

József Attila az elfojtott vágyakról, az állandósult kétségekről, a szűkölő félelmekről, és a hatalmas szeretetéhségről beszél. Csendesen, néha üvöltve: a zseni és az elmebeteg kettősségével rajzolja meg saját, egyetlen arcát. Az örök gyermeki és az örök felnőtt léte egymástól abszolút eltérő módon, mégis együtt nyílik ki a külvilág felé. Éppen ezért sokszor dühösen, tehetetlenül, pőrén, de őszintén tárja fel önmagát.

Jordán Tamás intim tolmácsolásában a mű úgy hangzik, mint a szívrejtek legbelsejéből fakadó gyónás. Hangja, mozgása, megteremtett képi világa pedig csak előbbre viheti a közönséget abban, hogy valamit megértsen, vagy legalább megsejtsen. A nézők a személyes hangvételnek köszönhetően úgy érezhetik, részesei a döbbenetes írásból kihallható gondolatoknak.

 

 3. Ritka, kivételes alkalom az, ha módunk van bepillantani egy alkotó belső világába, elénk tárt lelkébe. Ilyen rendkívüli pillanat József Attila életében 1936 májusa. A Gyömrői Edit pszichológus kezelése alatt álló költő ekkor írott életrajzi szövegével, zavarba ejtő pszichoanalitikus önvallomásával szemben a mai napig tanácstalan az irodalomtudomány. A mű bizonyos részei nyilvánosságra kerülhettek, a közönség számára hozzáférhetőnek minősültek, míg más részei az intim szférába utalódtak. A feljegyzés igen sok emlékanyagot tartalmaz az infantilis szexualitás területéről, s ezzel kapcsolatban hajlamosak vagyunk a szégyenlős elfordulásra.

Jordán Tamás utánozhatatlanul személyes értelmezésével és előadásával ebbe a ritkán megmutatott, védtelenül lemeztelenített lélekbe engedi bepillantani a nézőket - illetve mindjárt két alkotó ember vívódásait láttatja egyszerre. A tőle megszokott drámai erővel éli, gondolkodja a József Attila-i sorokat - egy-egy versnek, amellyel kiegészül az asszociációs feljegyzés előadása, többféle megközelítését is megmutatja. József Attila segítségével mindannyiunk szorongását, vágyait is feltárja brutális őszinteséggel, lehetetlenné téve a szégyenlős elfordulást.