Oidipusz MITEM

„A Szophoklész tragédiájából rendezett előadásomat először a pompeii Római Színházban mutattuk be. Ezután kőszínházi keretek között a vicenzai Teatro Olimpico-ban játszottuk. 

Óriási élmény volt eljátszani Epidaurosz ókori színházában is, amely a Kr.e. IV. században épülhetett, hasonlóan az athéni Dionüszosz színházhoz, ahol Kr. e. 429-ben mutatták be az Oidipusz királyt.

Igazi kihívás volt  életre kelteni egy antik görög mitológiai történetet, összhangba hozni az eredeti és a különböző mai nyelveket, és színpadra állítani  olyan új értelmezésben, hogy az a mai közönség számára  befogadható legyen. Rendezésem egy kórusmű vizuális installációja, ahol a modern nyelvek használata arra utal, hogy a történet időbeli, földrajzi és kulturális határok nélkül évezredek múltán is érvényes.  

Oidipusz története számomra a sötétségről szól. Megesküszik, hogy kézre keríti  Laiosz gyilkosát és ezáltal megszabadítja Thébát a pestistől.  Vajon képes lesz-e elviselni, amikor világossá válik az ő felelőssége? Képes-e szembeszállni saját múltjával, származásával? Ahogy Teiresziasz a vak jós mondja: amíg Oidipusznak ép a szeme világa, addig nem lát. Amint elkezdi látni az igazságot, megvakítja magát. Mi képesek vagyunk manapság elviselni az igazságot?” (Robert Wilson)

Robert Wilson legújabb színházi alkotása Szophoklész Oidipusz király című tragédiája. Az előadás  alappilléreit Szophoklész  eredeti szövege és Ettore Romagnoli  klasszikus verses fordítása képezik,  mindezek mellett azonban fellelhető  Orsatto Giustiniano  fordítása is, mely számos különböző nyelvű kortárs szöveggel fonódik össze. Felépítését tekintve egy görög énekes homéroszi szavalatának szerkezetét követi, ugyanakkor ötvözi a színház, a tánc, a zene és a képzőművészet elemeit, valamint olyan jelenetek bővítik melyek nem részei az eredeti szophoklészi tragédiának. A látvány és a rendezés is Robert Wilson munkája.  A produkció a Teatro Olimpico és a Pompeii Theatrum Mundi fesztiválok megbízásából és közreműködésével a Change Performing Arts hozta létre.A  központi elemet képező zenét, a new orleansi szaxofon művész, Dickie Landry komponálta és játssza, a szíriai Kinan Azmeh klarinétművész közreműködésével.