Most mindenki együtt!

Egy zenemű csak akkor válhat teljessé, ha a zenészek ügyessége, tehetsége és lelke mellett ott van az a plusz, amit az összetartásuk jelent. Az az igazi harmónia. Peter Buckman színművében megismerhetünk egy közösséget: egy kisvárosi zenekart. Életük része a játék, a gyakorlás, mindennapjaikat is zenésztársakkal töltik. Szeretnek együtt játszani. Ebbe a szoros közösségbe – ahol a kilenc éve zenélő társukat még újoncnak hívják – belecsöppen egy idegen. Egy idegen, aki maga sem érti ezeket a különleges viszonyokat, kapcsolatokat. Hogyan lehet megvilágítani számára, hogy a harmónia nem a hangjegyekből, hanem az emberekből fakad; hogy ha mindenki a saját hangján szólal meg, az tesz teljessé egy zenekart, egy közösséget?

Vajon meddig képesek az emberek önmaguk maradni, ha minden megváltozik? A darab fő kérdései: kell-e, érdemes-e egy közösséget arra ösztönözni, hogy magasabb „kategóriába” lépjen. Bizonyos generációs ellentétek feloldásáról is szól a mű. Továbbá, készek vagyunk-e arra, hogy áldozatot hozzunk az előremenetelért, a sikerért. És mi a fontosabb: a siker vagy a szolidaritás? Kiváló humor, nagyszerű zenei számok, egy remek rézfúvós zenekar és nagyszerű színészek közös játéka az előadás – most mindenki együtt!