„Mikszáthné papírra veti visszaemlékezéseit – férje pedig állandóan közbeszól. Megélik a rég múlt epizódo- kat, sőt elképzelnek jövendőbelieket is. De nem mindig emlékeznek pontosan és nem mindig azonos módon. A vita a két féleképpen rögződött emlékek körül, az egy- mást kiigazító zsörtölődések, a felidézett múlt kettős fénytörése: így alakul az olykor kétféle emlékezésből egy harmadik változat, a nézőé, mely a tények költésze- tét támasztja fel. A tények költészete pedig a – valóság.”
Tovább...
A Szegedi Nemzeti Színház vendégjátéka