A nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház és a budapesti Maladype Színház koprodukciójában frissen bemutatott Mester és Margarita olyan rendhagyó Bulgakov-adaptáció, melyben az egymás mellett futó szimbolikus, allegorikus és mágikus történetszálakat Balázs Zoltán rendezői koncepciója DNS-spirálként tekeri egymásba.
A magyar rendező a Bulgakov szövegében egymásra vetülő gondolati síkok és komplex-tükröződések adta lehetőségeket kiaknázva monumentális kirakós játékot szerkesztett, melyet kétféle rendezői megoldással, két különböző változatban tár elénk. Az összművészeti puzzle szervesen egymásra épülő elemei a szöveg, a látvány, a pontosan megtervezett mozdulatok, a film és a zene, mind részei annak az összetett gondolati konstrukciónak, mely a „színház a színházban” élményén keresztül fókuszálja a néző figyelmét a sokrétű történet rejtett tartalmaira.
Az előadás megfoszt az egyértelmű értékítélet megalkotásának lehetőségétől, elhatárolódik a témában szunnyadó didaktikus végkövetkeztetéstől, de rávilágít arra, hogy a kettő (az Én és a Másik) egymás nélkül nem létezhet; egymást feltételezi és kiegészíti…..animus és anima.
Aki hajlandó föloldódni a két különböző előadás által megteremtett "imaginárius térben", és képes egymásba tükröztetni a Nő-Woland (Mariana Mihu) és a Férfi-Woland (Orosz Ákos) által képviselt redukált és integrált „személyiség –modell” kettősségét, kétszeresen jut különleges színházi élményhez…
(Ajánló a Szebeni Fesztivál programfüzetéből)
Kritika részletek:
„Balázs Zoltán Mester és Margaritájának mindkét változatát látni kell. Nemcsak mert Woland és kíséretének cseréje szükséges vagy indokolt lenne, hanem azért is, mert a két mozaikdarabkát, azaz a két verziót egymás mellé helyezve, nagyon érdekes és egyedi megfejtését kapjuk ennek a nehezen színre vihető szövegnek. A több síkon mozgó történet, amelyet sokan a 20. század legfontosabb regényének tartanak, a szebeni előadásokban további rétegekkel bővül. A magyar rendező két, részben eltérő szereposztással dolgozik, eltérő értelmezéseket és végkifejletet kínálva ezzel, ügyesen játszik a szöveggel és bámulatosan kezeli a kereszténység misztériumát és az istenkáromlást.”
Monica Andronescu: Mester és Margarita, avagy ha Jézus nem létezett volna, ki kellene Őt találni – Yorick, 2013. 03. 25.
„Amióta láttam a Mester és Margarita első verzióját, Silviu Purcarete nagyszerű Faust-jához tudom csak hasonlítani, amit Nagyszebenben láttam először, 2007 szeptemberében. Balázs Zoltán rendezése része egyfajta színházi kontinuitásnak, ahová a Silviu Purcarete neve által fémjelzett Godot-ra várva, Andryi Zholdak Félkegyelműje és Othelloja, Mihai Maniutiu különleges alkotásai, a Jób-kísérlet és az Electra és végül, de nem utolsó sorban Tompa Gábor A rinocérosz című előadása sorolható.”
Mircea Morariu: Miért bűvöl el minket a sötétség – Színházi Krónika, 2013.05.10.