Marx: A tőke, I. kötet

Az egyedülálló, ugyanakkor sokat vitatott Rimini Protokoll színházi csoport alapító tagjai, Helgard Haug, Stefan Kaegi et Daniel Wetzel a 90-es években találkoztak a giesseni Alkalmazott Színháztudományi Intézetben. Bár a műfaj Németországban jelentős hagyományokkal rendelkezik, egy német kritikus szerint a Rimini Protokoll tevékenysége „a dokumentarista színház újjáéledését és teljes átértelmezését” jelenti. Feldolgozták a Sabena légitársaság csődjét, vizsgálták a közép-európai halálnemeket vagy a nemzetközi diplomácia útvesztőit, Mannheim és Weimar lakosaival pedig átértelmeztették az életüket Schiller szövegeinek fényében. Úgynevezett „szakértői színházi” előadásaikat alapos kutatómunka előzi meg; a színpadon nem színészeket, hanem magukat a szövegforrásokat, saját tapasztalataikat megosztó magánembereket látunk. Az internetes társkeresés és a szívátültetés kérdéseit feldolgozó Blaiberg und sweetheart19 című előadásukkal 2006-ban vendégszerepeltek a Budapesti Őszi Fesztiválon.

Adott egy terjedelmes elméleti mű 1867-ből, amelyről mindenki beszél, de amelyet bizony csak kevesen olvastak. Amely nemcsak az elméleti gazdaságtanra és a politikai gyakorlatra, hanem akarva-akaratlan sokak hétköznapi életére is hatással volt. De még mielőtt megijednénk, a Rimini Protokoll előadásában szó sincs Marx művének dramatizált színpadi feldolgozásáról, a rendezők több száz ember közül választották ki azt a nyolcat, akik megosztják egymással és a közönséggel, miféle szerepet játszott az életükben A tőke. Nyolc különféle élettörténet és szakmai pályafutás, a marxista eszme és gondolkodásmód megannyi olvasata elevenedik meg egy önmagában is megragadó színpadi térben. A produkció a 2007-es mülheimi drámapályázaton első díjat nyert