Május van, Tisztelt úr... 14

„A korai egyfelvonásosok, kabarétréfák és Az egyszeri királyfi után a Májussal talál rá igazi hangjára Szép Ernő, a színpadi szerző; ez a költői játék egyben nyitánya annak a néhány éves korszaknak, amelynek során legjobb, maradandó darabjait adják elő” – írta egyik kedvenc szerzőjéről a jeles irodalomkritikus, Réz Pál. Szép Ernő (1884 – 1953) rendkívül népszerű költő, divatos színpadi szerző volt, regényei – mint a legfontosabb, a Lila ákác is – irodalmi szenzációknak számítottak. A feledés után a modern, abszurd irodalom hazai előfutáraként ma is tart újrafelfedezése. Ady Endre, Molnár Ferenc szűkebb baráti körébe tartozott, Babits nagy költőnek tartotta. Rendkívül szerény, alacsony, sovány ember volt, aki félszeg mosollyal írta ironikus hangvételű műveit. Ismerték, szerették, nagyra becsülték – de igazán senki se vette komolyan. Ahogyan ő maga se vette komolyan önmagát – anekdotába illő volt a bemutatkozása is: „Szép Ernő voltam”.

Szép Ernő figuráit egyszerűen nem lehet nem szeretni, szélsőségesen életunt vagy éppen életigenlő magatartásukban hasonlítanak egymásra: a boldogság utáni vágy, és az ajtón kopogtató szerelem mindhárom történetben megjelenik.

– Szép Ernőt játszani, azzal a korral és azokkal a figurákkal foglalkozni, azokat a viszonyokat és azokat a társadalmi jelenségeket megfejteni, amelyek ezeket a darabokat jellemzik, minden művész számára nagy kihívást jelent: végigjárni azokat az utakat, amelyek azt mutatják meg, honnan indul el egy-egy figura, és hogyan jut el a boldogság megtalálásáig. Szép Ernőt játszani igazi jutalomjáték, a századelő nyelviségét, szófordulatait, fanyar humorát ma elsajátítani és hitelesen interpretálni élvezetes, hiszen a művek érzelmi és tartalmi világa ma is érvényes. – mondja Mezei Kinga rendező.

A 2009-ben alapított Zentai Magyar Kamaraszínház a közönséget egy ilyen utazásra invitálja. Szép Ernő három egyfelvonásosán (Május, Kávécsarnok, Tűzoltó) keresztül vágnak neki az útnak: megkeresni a nagybetűs Szerelmet és a nagybetűs Boldogságot!