Magyar Elektra tragédia (szünet nélkül!)

„…Clitemnestra az ő jámbor férjét, Agamemnon királyt, ketten Aegistusszal álnoksággal megölték […], nagy sok ideig vígan laktak az királyságban, de az király fia, Orestes, kit az nénje, Elektra, jámbor oktató Mestertűl bölcsőbeli korában más országba küldött volt, emberkort érvén titkon hazajőve, és atyja halálát mind az kettőn megtorolja.”

Támogatók:

A rendező naplójából

„Bornemisza Péter az ő víg kedvében…” A víg nem csupán azt jelenti, hogy mulatságos, jókedvű, derűs, hanem azt is, hogy vigasztaló. A vigasztalást a reformáció kezdetének ötszázadik évében a hitünket szolgáló reformátoroktól kapjuk. Ezért tűztük műsorra a Magyar Elektrát.

* * *
A középkori szakrális dráma, a misztérium és a reformáció népszínházi formaújítása, a hitvitázó dráma ott forr Bornemisza művében. Nem klasszicizál. Nem esztétizál. Ennen korához szól nagy hittel, nagy erővel, sok-sok leleménnyel. A Magyar Elektra népszínház. Bornemisza hisz a népben, neki nem csőcselék, mert a nép igazsága Isten ítélete, és hisz a kommunikációban is, mert neki a kommunikáció nem hazugság, megtévesztés, propaganda, hanem áldozat. (Ezt elfelejtik tanítani manapság!)

* * *
Bornemisza Péter máig érvényesen fogalmazza meg az írástudók felelősségét. A színházművészekét is! Az alkotás elmélkedésre ösztökéljen, tanítson és igazságot adjon. A keresztyén hit és értékrend átélése a magyarság megmaradásának elemi feltétele, ez pedig az európai szellem és a magyar népnyelv egymásra találása nélkül lehetetlen.
Bornemiszának a tragédiához írt ajánlásában és a Mester, valamint a Kórus szavaiban a történettől függetlenül tetten érhető a reformáció alapelve: a hit megújítása az isten és az ember közvetlen kapcsolatán múlik. Ez pedig feltételezi az anyanyelvű Bibliát és igehirdetést és missziós munkát. Az ifjú költő talán maga sem gondolta, hogy a magyarság jövőjét biztosító nemzeti eszmék több évszázadra érvényes alapjait fogalmazta meg. A könyvnyomtatás elterjedése a Kárpát-medencében felfokozta a protestáns szellem hatékonyságát. Az akadémiák és iskolák szerepe felbecsülhetetlen, „az egyház veteményeskertjei”. Megnőtt az írás-olvasás iránti igény, a lelkészi parókiák, a nemesi udvarházak a tudás kisded fészkei lettek. Az anyanyelv, a haza védelme és a hit együttesen volt képes arra, hogy évszázadokon át adjon tartást a magyarságnak. Ez azonban nagy missziós lendületű és energiájú, bátor hitújítók nélkül nem sikerülhet, figyelmeztet bennünket a példa.
Bornemisza Péter vezető reformátorként többször megszökött, és ha kellett, másokat megszöktetett a Habsburgok börtönéből. Könyvet írt, nyomdát vezetett, tanított, gazdálkodott, vándorprédikátorként járta a Felföldet gyalog, lóháton vagy szekerezve, mindezt európai műveltséggel, a családi élet és a gyermekek nevelése mellett, internet és távközlési eszközök nélkül!
A mű évszázadokig lappangott. 1923 tavaszán fedezték fel az egyetlen ránk maradt példányt a gothai könyvtárban. Hasonmás kiadása már abban az évben megjelent Budapesten.

Életrajzi adatok
Bornemisza Péter 1535-ben Pesten született. Apja jómódú polgár volt. 1541-ben – amikor is Budát megszállták a törökök, és evvel megszűnt a középkori magyar államiság, amit szemérmes eufemizmussal „három részre szakadt ország”-nak szoktunk volt mondani, holott az önálló magyar államiság évszázadokra megszűnt, csak romjaiban maradt meg – elvesztette édesapját, majd nem sokkal utána meghalt édesanyja is, és az árván maradt gyermeket a Balassi család vette magához. 1548-tól 1553-ig Kassán tanult, ahol Kassa Habsburg-szolgálatban álló kapitányát álöltözetben ijesztgette és fenyegette, ezért bebörtönözték, de megszökött.
1558-ban a Bécsi Egyetem hallgatója volt. Professzorának biztatására görögből lefordította Szophoklész művét, pontosabban átköltötte azt, magyarította, megtoldva egy szereplővel és egy felvonással. A Magyar Elektra 1558-ban jelent meg Bécsben. Feltehetőleg az Elektra zsarnokölési elmélete is közrejátszott abban, hogy ebben az évben csaknem halálra ítélték, végül is börtönbüntetést kapott, de újra megszökött.
A lelkész-író Huszár Gál szolgálatába állt, és miután 1560-ban megnősült, Huszár Gállal együtt Kassára költözött. Az 1562. esztendőre szóló naptárt adott ki. Rövid és rejtélyes udvari szolgálat után végképp úgy döntött, hogy evangélikus lelkész lesz. 1569-ig Balassi János családi lelkészeként szolgált Zólyomban. Ekkor menekülni kényszerült, mert Balassi Jánost koholt vádakkal letartóztatták.
Kiadta prédikációit és 1578-ban az Ördögi kísírtetek című művét, amelyben az uralkodó személyét és az uralkodó osztály jó néhány tagját név szerint bírálja. 1579-ben családostul kiűzetett semptei otthonából, Bécsben letartóztatták és bebörtönözték. De innen is, életében immár harmadszor, megszökött. Előbb Beckó várában rejtőzött, majd a Balassi család segítségével Detrekő várában élt haláláig, 1584-ig.