Leenane szépe Fekete komédia

Mag és Maureen. Anya és lánya. Egy utálatos vénasszony és egy negyvenes vénlány. Valahol Írországban, ott is egy elhagyatott falu szélén, túl a végeken. A két nő lepattant, ócska házban él együtt immár négy évtizede. A sivár semmiben. Be lehet kapcsolni a rádiót, a tévét, ki lehet bámulni a koszlott ablakon: odakint sár, tehenek, örökeső. Innen mindenki elfelé. Angliába, Amerikába, akárhová.

De most itthon van Londonból egy srác, Pato, szóval buli van a faluban, és úgy alakul, hogy a fiú Maureen ágyában ébred. Sőt, ki tudja, talán még magával is viszi a lányt. Angliába, Amerikába, akárhová. Anya és lánya gyűlölettel terhes, de végzetes magányt oldó együttléte veszélybe kerül. Cselekedni kell. Életekről döntő üzenetek és levelek végzik a kályhatűzben, és előkerül végül egy hegyes végű piszkavas is.Leenane szépe ül anyja székén, maga elé néz, a semmibe. És szól a rádió.Unalmas, kilátástalan életekről ír frenetikus humorral napjaink egyik legjelentősebb drámaírója, Martin McDonagh. A kopár, történések nélküli vegetációt morbid krimik izgalmával tölti be a vér és a halál. Szélsőséges, őrült tragikomédia…

„Paróka, fülbevaló, finom gesztusok szükségesek természetesen, de amikor egy szerepet megalkotunk, nem a női és nem a férfi tulajdonságokat, hanem az embert keressük. Nekem tehát nem öregasszonyt, tovább megyek: nem gonosz öregasszonyt kell játszanom. Nekem a helyzetek és a személyiség igazságát kell meglelnem” – mondja az anyát, Maget alakító Szarvas József.

A színész szerint Mag maga az „eltűnőben, kiveszőben lévő őserő. Őskép. Egy ember, aki beleszületett a természetbe, a tájba, a hitébe, kultúrájába, a falujába – de amikor mi megismerjük őt, élete végén, azt látjuk, hogy mindez teljességgel roncsolódott, kívül is, belül is. Ő is és környezete is csak pusztulásra ítélt, eltorzult, korcsosult maradvány. De mindez már a körülötte lévő fiatalokra is érvényes: lánya, annak barátja és a kamasz fiúcska sorsa is reménytelen, távlattalan. A jövő hiánya határozza meg mind a négy szereplő életét. Ha sikerül gazdagon megformálnom ezt az embert, akkor a néző szembesül majd a küzdő, harcos, rafinált, kreatív asszonnyal is. Mag hihetetlen belső energiákat mozgósít a túléléshez. Mert minden áron élni akar. Bármi áron. Nekem ezt kell felmutatnom. A többi, a halálba torkolló kegyetlenség és ne felejtsük el: a frenetikus humor már ebből következik.”