Lassú vonat - HOBO BOB DYLAN koncertje

Földes László gondolatai a "Lassú vonat" című koncert és kicsit lejjebb, a Hobo Ludens című könyv bemutatója elé

Bob Dylan a 60-as évek elején írt első dalaival felrobbantotta a rockzene szövegírási szabályait és gyakorlatát. Mick Jaggert, John Lennont, Neil Youngot és másokat új útra vezetett. Engem az újvidéki Új Sympozion magyarnyelvű avantgarde irodalmi újságban, 1968-ban közölt Morrison és Dylan-fordítások indítottak el a szövegírás felé.

1978-ban, az első HBB koncerten már játszottam egy dalát, az „I’ts all over now, baby blue”-t, majd ezt követte az „All along the watchtower”.

A „Desolation row” volt rám a legnagyobb hatással, ennek következménye volt az 1968-ban íródott „A Vidám Park éjjeliőre’ szövegem, amiből a Vadászat „Orgiája” nőtt ki 1984-ben.

Háromszor láttam élőben és megdöbbenve észleltem, hogy nem üdvözli a közönséget, nem köszöni meg a tapsot és nem búcsúzik el.

Magyarországon, a zenészek körében leginkább gúnyolódás célpontja volt. Szövegeit nem értették, ma sem érdekelnek senkit,  éneklési stílusán pedig mulatoztak. (Ezekről én is mesélhetnék.) Ma sem értik, hogy-hogy máshol nég mindig tízezreknek játszik? Nálunk mindössze ezren voltak a Budapest Arénában.   

Személyes kapcsolatom sosem volt vele, nem is törekedtem rá,  inkább továbbadom, amit kaptam tőle. Ám Allen Ginsberget ismertem, aki Dylan barátja és mentora volt. 1987-ben ő hozott nekem Dylan folkblues gyűjteményéből egy kazettát. Lemezei, könyvei mind megvannak. Ez a kazetta az egyetlen személyéhez köthető ereklyém.

Dylan nélkül a rockzene nem tudta volna átlépni a hagyományos popzene korlátait, nem véletlen , hogy dalait sokezren dolgozták fel.

Számomra most, ennyi idő után jött el az ideje, hogy a néger bluesok, a Rolling Stones, Jim Morrison, Tom Waits és Vlagyimir Viszockij magyarul énekelt számai mellé rakjam Dylan 15 általam lefordított dalát.

Előzetesként íme HOBO ajánlása:

Tisztelt Olvasók!

Összeraktuk az 1456 oldal terjedelmű, 4,5 kg súlyú, kétkötetes  „Hobo Ludens”  kiadványt. A két megnevezett kedves támogató mellé megpróbáltam szponzorként megszerezni a MAFOSZ-t. (Magyar Fogorvosok Szövetsége). Indoklásul felhoztam nekik, hogy amennyiben valaki olvasás közben elalszik, a könyv biztosan kiveri a szemfogait, így jelentős forgalomemelkedés alakulhatna ki működésükben . Képviselőjük válaszul elmondta, hogy utoljára az 55 kötetes Lenin Összes Műveit támogatták, ám hiába, mert az a kiadvány inkább általános székrekedést idézett elő, ami viszont nem az ő működési területük. 

Komolyabb „hobológusok” rég tudják, hogy a lemezeimet nem hallgatom és a dvd-imet sem nézem. Ám az előző kiadványaim szerkesztői nem végezték el rendesen a korrektúrázást, sőt egyikük még még „copyright”-olta is magát. Hogy ez mégegyszer ne fordulhasson elő, magam álltam neki a hibajavításnak. Olyan is lett. Ráadásul szembesültem az ötven év hordalékával.  (Ez a legenyhébb kifejezés, amit használni tudok.)

Képzeljék el, amint az „érzékeny szerző” könnyektől elhomályosult tekintettel olvadozik a „Csipkerózsika és a hét törpe”, vagy a „Hashajtó sajtó” világszínvonalú, szinte közvetlenül és csak József Attila mellé sorolható képein. Például: „…Morgó az utolsó, unja nagyon. Csipikém, segíts magadon.”  - És elérzékenyülve saját zsenialitásától, nem veszi észre, hogy a Frontszínházat Fontszínháznak írta. A többit úgyis megtalálják. Stb…

Szeretettel és tisztelettel üdvözli Önöket

Hobo