KARAMAZOV ALJOSA UTOLSÓ NAPJA
Oratorikus dráma
A világhírű író folytetni szerette volna utolsó nagyregényét, de sajnos korai halála megakadályozta ebben. Négy alkotóművész: Kozma András dramaturg, Anastasia Kargina rendező, Vencel Valentin színművész és Rusz Milán színművész nekiláttak közösen gondolkodni azon, hogy mi történhetett volna a folytatásban... Ezzel szeretnénk tisztelegni az orosz géniusz születésének 200. évfordulója előtt.
Egy távoli orosz kolostor szerzetesei Húsvét napján a reggeli liturgiához készülődnek. Ám az ünnepi istentisztelet közben különös látogató érkezik a kolostorba – egy idős, furcsán viselkedő zarándok, aki mintha valami rendkívüli, végzetes dologra szánta volna el magát. „De hiszen én azt se tudom, minek jöttem ide… Beteg vagyok…” – mondja. Ki ez az ismeretlen ember? Miért jött a kolostorba? Milyen titkok, fájdalmak, bűnök szakadnak fel belőle a szerzetesek áhítatos éneke közben, vajon mit akar nekik elmondani?
A "Karamazov Aljosa utolsó napja" egy sajátos, apokrif hangvételű misztériumjáték Dosztojevszkij prózai műveinek, naplóinak, leveleinek felhasználásával, ugyanakkor megjelennek benne a 19. század orosz misztikus irodalmából és a lázadó értelmiség manifesztumaiból vett szövegek is. Ez a pravoszláv liturgikus énekekkel átszőtt monodráma valójában egy megtisztulásra vágyó bűnös lélek gyónása, amelyben felismerhető a jóra vágyó, ám világmegváltó, hamis eszmék bűvöletében és alantas emberi ösztönök fogságában vergődő ember belső küzdelme is, Dosztojevszkij szavaival élve: „Itt a sátán harcol Istennel, és a csatatér – az emberek szíve”.
Szerte a világon idén emlékeznek meg Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij születésének 200. évfordulójáról, így ez az előadás egyúttal főhajtás is a világirodalom kiemelkedő orosz géniusza előtt, aki a visszaemlékezések szerint folytatni szerette volna utolsó regényét, a Karamazov-testvérek-et, ám 1881-ben bekövetkezett halála megakadályozta ebben. A "Karamazov Aljosa" utolsó napja négy alkotó összefogásából született - Rusz Milán színész-rendező ötlete nyomán és művészeti vezetésével a szövegkönyvet Kozma András dramaturg és Kargina Anasztázia rendező írta, a főszerepet pedig Venczel Valentin, színész-rendező, az Újvidéki Színház igazgatója játssza.
„A földön sok minden rejtve áll előttünk, de cserébe ajándékul kaptuk azt a titkos, belső érzetet, hogy kapcsolat van köztünk és egy másik világ közt, a földi és az égi világ közt, és hogy a gondolataink és érzéseink forrása nem itt van, hanem más világokban.”
(F. M. Dosztojevszkij)
Repertoárunkból ajánljuk
