Karthágó, i. e. 202. Egyszerre látjuk a két kibékíthetetlen ősellenséget, a rómaiak és a punok táborát, a városfal két oldalán. Párhuzamosan zajlanak az események, és nem csak időben: a két tábor vezetői között ugyanolyan konfliktusok bontakoznak ki.
Rómaiak is, punok is üzletet csinálnak a pusztításból, kapcsolati tőkét kovácsolnak a hazaszeretetből. Valójában sokkal mélyebb az azonosság közöttük, mint az ellentét. Az egyes figurák bizonyos pillanatokban hősök, zsenik és önfeláldozóak, de a másikban korruptak, gyávák, megalkuvók. Mindkét oldalon! A hangzatos szavak mögött semmi sincs, csak gazdasági érdek, önhittség és kicsinyes bosszúvágy. A nagy kérdés: valójában mi a cél, mire megy ki a küzdelem?
A Római Birodalom terjeszkedésének első nagy áldozatai a punok voltak, az ellenük folytatott háborúk előrevetítették Róma több száz évnyi történetének kulcskérdéseit. Ezek máig érvényes analógiákat kínálnak arra, hogy milyen következményekkel jár egy nép összetartása vagy széthúzása. A kis népek létkérdéseinek dramaturgiáját a Kannibálok babazsúron egy abszurdhoz közelítő drámai helyzetben fogalmazza meg.
A szerzőről:
Mohácsi Árpád (1966), költő, műfordító. Magyar-portugál-német szakon végzett, egyetemista kora óta publikál verseket. Gyakorlógyufák című kötete 2003-ben jelent meg, a következő a tervek szerint jövőre lát napvilágot a Kalligramnal. Fordított többek között Fernando Pessoát (Portugál tenger), Gottfried Bennt (Kígyóból a kanyar).
