Jóccakát, anya…

Vajon mit tenne az ember, ha valaki, akit nagyon szeret, egyik este leül vele szemben, és nyugodt hangon közli, hogy még mielőtt felkel a nap, véget fog vetni az életének. Thelma Cates ebbe a helyzetbe kerül. A lánya, Jessie középkorú, epilepsziás nő, elrontott házassággal és egy drogfüggő, törvénykerülő fiúval a háta mögött. Mindenből kiábrándulva az öngyilkosságban látja az egyetlen kiutat. A rémült Thelma megpróbálja meggyőzni a lányát, hogy érdemes élni. De vajon egyetlen éjszaka elegendő-e erre? ELŐZETES VIDEÓ

***

Homlokegyenest ellenkező válaszok

Május másodikán elkezdődtek a Jóccakát, anya című dráma próbái a Szolnoki Szigligeti Színház Szín-Mű-Helyében. A kétszereplős színdarab rendezője Radó Denise, Jessie-t és Thelmát Jankovics Anna és Lugosi Claudia alakítják majd a szeptember 17-i bemutatón.

Marsha Norman egy amerikai anya és lánya sokrétű viszonyát feldolgozó történetéről Szabó Csillával, az előadás dramaturgjával beszélgettünk.

Ez egy viszonylag ismeretlen színdarab, bemutatnád a közönségnek közelebbről?

Magyarországon valóban keveset játszották ezt a drámát, pedig 1983-ban, ősbemutatója évében azonnal felfigyelt rá a szakma: Pulitzer-díjat kapott és Tony-ra jelölték. A Broadway-n és Londonban olyan nagyformátumú művésznők léptek fel benne, mint Kathy Bates, Sissi Spacek, Anne Bancroft és Brenda Blethyn. Ez nem egy hétköznapi problémákat boncolgató női darab, hanem azokat az alapvető kérdéseket járja körbe, amelyeket a filozófusok többsége (és a Monty Python): mi értelme az életnek, van-e értelme egyáltalán. A színdarab érdekessége az, hogy az ezekre a kérdésekre adott homlokegyenest ellenkező válaszokat egy szinte szimbiózisban élő anya és lánya képviselik és a köztük zajló diskurzus nem elméleti, hanem szó szerint vérre megy.

Nem túl nyomasztó ez a történet?

A lelket leginkább megnyomorító dolgok mindig azok, amelyekkel nem merünk szembenézni. A nyugati társadalmak egyik régi dilemmája annak a helyes megítélése, hogy egy élethelyzet mikortól válik vállalhatatlanul méltatlanná és az ilyen mérlegelés egy lehetséges eredményeként mennyire legitim az önként választott halál. Amikor ez a téma egy családon belül szóba kerül, akkor annak már legtöbbször komoly érzelmi tétje van és a döntések súlya gyakran lehetetlenné teszi az józan párbeszédet. A színház ideális hely arra, hogy átélhetővé váljanak a veszteséggel fenyegető helyzetek, anélkül, hogy valódi veszély állna fenn. Bízom benne, hogy az előadás oldani tudja a nézők a darabban tematizált problémákkal kapcsolatos szorongásait és ezáltal lehetővé teszi számukra a szabad gondolkodást erről a tabunak számító kérdéskörről. Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy Marsha Norman olyan írónő, aki képes meglátni és megláttatni egy-egy szituáció humoros oldalát is. Ez gazdagabbá teszi a szöveget, a színészek játékát és megkönnyíti a nézők számára a mű befogadását.