Janika Vígjáték két részben

15 év távollét után hazatér Magyarországra a híres színésznő külföldre távozott férje, hogy a válást elintézze. A színésznő épp egy kisfiú szerepét próbálja otthon, amikor a férje betoppan. A kisfiút látva a férj azt hiszi, hogy Janika az ő gyermeke, a színésznő pedig nem világosítja fel a tévedésről. Humorban és fordulatokban gazdag vígjátékot láthat a közönség, ha eljön a Szigligetibe és megnézi az előadást. VIDEÓ ELŐZETES

***

Az élet pillanatokon múlik
(interjú Bordás Botonddal)

Először a Te figurádról szeretnélek kérdezni, Jánosról. Ő két hét házasság után se szó se beszéd elhajózik Amerikába, ott egzisztenciát teremt magának, majd tizenöt évvel később hazatér, hogy a válást lebonyolítsa, mert feleségül szeretne venni egy másik nőt. Szerinted mi játszódik le benne, amikor ezt a tervet szó szerint egyik napról a másikra megváltoztatja?

Azt gondolom, hogy az élet nagyon gyakran pillanatokon múlik. János eleve így marad kinn Amerikában. A darabja, amiben Gizi Budapesten játszott, nagy siker lesz ott is. Ő kimegy, újabb szerződést kap, újabb munkákat, amik hozzák a következőket, hiszen a tehetség mindenütt megállja a helyét. Ha igazán jó író, nem kérdés, hogy a tengerentúlon is értékelik és szükség van rá. A hazajövetelét illetően én azt látom, hogy valóban egy határozott válási szándékkal érkezik Magyarországra. De, és - itt jön az a bizonyos pillanat -, amikor visszacsöppen oda, ahonnan elindult és meglátja a fiát illetve a fiának hitt személyt, akkor hirtelen átfordul benne minden. Ezzel a gondolattal, hogy neki itthon gyereke van, nem játszott korábban. Ha tegyük fel, huszonöt évesen ment el, akkor a hazaérkezése idején negyvenéves és ilyenkor egy férfi már vágyik arra, hogy apa legyen. Megpillantja ezt a kisfiút és egyszeriben új dimenziót kap az élete. Porszem kerül a gépezetbe, de ez nem feltétlenül negatív fordulat. Inkább pozitív porszem…Az már csak hab a tortán, hogy a feleségével való találkozás felszínre hozza benne a régi érzelmeket. A facebook, viber és egyebek korában nehéz elképzelni, milyen lehetett egy kérdésre egy hónapig várni a választ vagy tizenöt év után meglátni egy régi ismerőst, de minden ember életében van egy olyan pillanat, amikor meglátja a régi szerelmét és akkor újra megdobban a szíve. Őt a gyerek és a régi szerelem együtt elég hamar rádöbbentik arra, hogy itt a helye és nincs is mit nagyon tovább keresgélni, mert az életét ezekkel az emberekkel és itt szeretné leélni. Neki ezek után nem az elmúlt tizenöt év lesz fontos, hanem a következő harminc.

A történet másik oldalán ott van Gizi, akit János elég csúnyán otthagy és aki a tizenöt év alatt sem érezheti, hogy nagyon hiányozna a férjének. Nagyon sikeres nő, akinek sem az anyagi biztonsága, sem a társadalmi helyzete megszilárdításához nincs szüksége férfira. Ő mégis a világon mindent megtesz annak érdekében, hogy Jánost visszahódítsa. Szerinted mi teszi Jánost ennyire ellenállhatatlanná?

Szerintem ennek a titka nem más, mint az igaz szerelem. Mindenki számára adatik egy nagy szerelem, ami az egész életét végigkíséri, bárhová megy és bármi is történjék vele utána. Ha arra a mindent elsöprő szerelemre gondol vissza, akkor azt rózsaszínben látja. Gizinek nem véletlenül nincsen férje. Ünnepelt, vonzó művésznő, tehát egészen biztosan lehetne. Neki azért nincsen férje, mert titokban még mindig ezt a Jánost szereti. Mindenki mást hozzá hasonlít, és ha nem állja ki a próbát az illető, akkor inkább elengedi. És amikor Gizi már lemondana róla, akkor toppan be János újra az életébe. Ez egy szép történet. Vicces is tud lenni, megható is tud lenni. Régen játszottam ilyen gyönyörű, romantikus családi darabot. A kislányaimtól kezdve az érettebb nézőkig mindenkinek nagyon jó szívvel tudom ajánlani!

A Janika az évad első bemutatója. Milyen szerepekre készülsz még jövő júniusig?

Most, a szezon elején két bemutató rövid időn belül egymást követi, a Janika után a Fekete Péterben ismét Marcella a partnerem és a nagy kihívás az lesz, hogy meg tudok-e újulni, mert a két szerep hasonlít kicsit egymásra.  Novemberben jön az izgalmas Fizikusok, aztán az évad nagy szerepe számomra, a Macbeth. Az lesz az igazán nagy falat. Utána pedig zárásképpen örömmel fogok egy jót játszani és énekelni a Csoportterápiában. Óriási feladatok várnak tehát rám, boldogan nézek elébük.

Színház a színházban
(interjú Kertész Marcellával)

Polgár Gizi az emancipált nők előfutára. Kérlek, mondd el, Te hogy látod őt és ezt a színdarabot!

Ez egy érdekes játék abból a szempontból, hogy a színház világát mutatja be a színházban. Az ilyen történeteket mi magunk is imádjuk természetesen, de elsősorban az a fontos, hogy a nézők nagyon szeretik. Ugyanis a színészek ki mernek mondani, meg mernek fogalmazni olyan dolgokat, amiket mások nem. Maga a színésznőség, a primadonnaság témája sem a megszokott szemszögből látszik itt, hanem voltaképpen, mint férfias foglalkozás, hiszen Gizi dönt arról, hogy mit játszik, felel az előadások, a színház sikeréért, eltart egy sor embert, pénz-és adóügyeket intéz, megterhelő és felelősségteljes munkát végez. A nagy kérdés az, hogy van-e szüksége egy ilyen erős nőnek családra, gyerekre, férjre. Talán nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom: ennek a darabnak a végkicsengése az, hogy igen. Gizi és a férje, aki szintén a színházban alkot, rájönnek, hogy a csodálatos művészetnél is van fontosabb dolog, ez pedig a szülővé válás, a családalapítás.

Ehhez persze az kell, hogy egy nő meg tudjon bocsátani a férjének, miután az elhagyta őt és tizenöt évig felé sem nézett.

Túllépni a sérelmeken nagyon nehéz. Én például oroszlán vagyok – aki ismer engem, tudja, hogy mennyire szeretem az asztrológiát -, és nem tudok megbocsátani. Ez nagyon nagy emberi gyarlóság, beismerem, de képes vagyok évekig hurcolni magamban a megbántások emlékét. Ha engem egyszer valaki átver, azt nem felejtem el. Ha majd valami történik és az kibillent, ha hoz az élet egy másfajta helyzetet, akkor talán tovább tudok lépni. Addig minden jótanács ezzel kapcsolatban közhelyes maszlag számomra, ugyanúgy, mint a pozitív gondolkodásról szóló álbölcsességek. A világot az elégedetlenség viszi előre, semmi más. Vannak boldog, örömteli pillanatok, de egyébként az ember mindig változni akar. Ha nem így lenne, még mindig tógában ülnénk az Akropoliszon.

Ezt olyan vehemenciával és meggyőződéssel mondtad, ahogy Gizi beszél.

Igen? De hát mi lehet ennek a mélyén? Az, hogy az igazán sikeres, kreatív nőket mindig ugyanaz mozgatja, ugyanaz indítja arra, hogy létrehozzanak valamit: ha hiányzik az életükből a boldogság.

És mit gondolsz arról a szetereotípiáról, amire a darab részben épül, hogy a színészők a hétköznapokban is játszanak és nem csak a színpadon?

Ezt egyáltalán nem így látom, sőt van az a színházi mondás, hogy mi az életben nagyon rossz színészek vagyunk és én ezzel értek egyet. Abból, aki higgadt, türelmes és mindig egy angyal, nem színész, hanem fizikus vagy kémikus lesz. Egy színész szinte mindig túlságosan érzelmes, sérülékeny, temperamentumos és nagyszájú ember. Ebben a történetben is csak egy darabig tudja eljátszani Gizi a magára osztott szerepet, egy idő után nem bírja, mert olyan dolgok történnek a lelkében, amik szétfeszítik a játék kereteit. Tavaly A kőszívű ember fiai című előadásban szerepeltek fiatalok a ceglédi színitanodából. Ők mondták nekem, hogy tudod Marcella, az volt a legfontosabb tanulság itt nekünk, hogy ti nem csak úgy tesztek mintha sírnátok, gyűlölnétek és örülnétek, hanem ti mindezt igazából csináljátok.

Kifinomult elegancia, választékos ízlés, pasztell árnyalatok

(interjú Túri Erzsébettel)

Mint díszlet- és jelmeztervező, Te felelsz egyedül az előadás látványvilágáért. Mi a különleges ebben a munkában számodra?

Valóban, ezúttal csak magammal kell egyeztetnem a színeket, ami nagyon jó. Izgalmas játékká az teszi ezt a darabot a tervező számára, hogy egy színésznőt dívából kisfiúvá kell változtatni és vissza. A két karakter valójában tehát egy, mégis markánsan meg kell őket különböztetni. Egy tündöklő, bohókás, nagystílű, hihetetlenül tehetséges színésznőt a színpadra varázsolni önmagában is szép feladat, mert egy művésznő az öltözködésében is eltér az átlagtól, fantáziadúsabban, merészebben válogatja meg a ruhatárja darabjait. Marcellával külön öröm ennek a figurának a megteremtésén dolgozni, sokat segít abban, hogy megértsem az ő felfogását a szerepről. Kedves személyiség és nagyon intelligens, akivel együtt könnyű kialakítani azt a kosztümtárat, amelynek minden eleme tükrözi az általa játszott személyiséget.

A többi karaktert is nagyon hálás öltöztetni, mert a kor divatja elegáns, könnyű vonalú, egyszerűen hordható. A harmincas években játszódik a történet, a két világháború között. A mai emberhez közel áll ennek a stílusnak a viselése, miközben az anyagok minősége kifejezi az adott kor sajátos finomságát és gazdagságát. A durvább szövetek vagy éppenséggel a csipkék, a bársonyok, a taftok, a selymek használata által pontosan meg lehet a szereplők társadalmi rangját határozni. A színvilág pedig pasztell, tört, többnyire világos, mégis változatos. A választékos ízlés jellemzi a korabeli lakberendezést is. Az art decóval, tehát nagyon letisztult vonalakkal keverednek az előző korokból származó stílbútorok, képkeretek illetve a szereplők kedvenc tárgyai. Itt is lehet használni meghatározhatatlan színeket, gyönyörű mályvát, barackrózsaszínt, púdert, sohasem élénk, hanem tört árnyalatokat. 

Magával ragadó lelkesedéssel ecseteled ezt a stílust. Te személyesen szívesen viselnél az akkori divat szerint tervezett ruhákat?

Igen, hiszen az is szép volt abban a korban, hogy az öltözékek hihetetlenül kiemelték a nőiséget. Rendkívül bonyolult, kifinomult szabászati megoldásokkal hangsúlyozták a csípőt, a derekat, a mellet a tervezők, úgy, hogy ellentétben az azt megelőző korok viseleteivel ezeket a ruhákat kényelmes volt hordani is. A színésznőknek könnyű lesz bennük játszani, mert a jelmezek nem akadályozzák, hanem segítik őket a természetes mozgásban, ráadásul csinosnak, elegánsnak fogják bennük magukat érezni.

Évek óta visszatérő vendége vagy a színházunknak. Szeretsz itt dolgozni?

Valóban sok díszletet terveztem itt, a Gyalog galopptól kezdve az Erik, a vikingen át a Szarkalábig vagy A női szabóig. A színház dolgozói mindig fantasztikusan segítették, támogatták a munkámat. Akár a titkárságot vagy díszletkészítés folyamatát veszem figyelembe, akár a kellékeseket, akár a díszítőket, akár az öltöztetőket, akár a fodrászokat nézem, itt még olyan kedves, felkészült, értő, érző szakemberek tevékenykednek, akikkel minden problémát meg tudunk oldani, mert roppant jó és nyugodt legkörben lehet velük dolgozni. Nagyon örülök, hogy most alkalmam nyílik mindezt elmondani róluk és megköszönni nekik, valamint a színház vezetésének a közös munkát.