Emelkedjen fel és érezze az illatot MITEM 16

„Csak olyan Istenben hinnék, aki tud táncolni” (Friedrich Nietzsche: Imígyen szóla Zarathustra)

A Felemelkedés egyszerre táncelőadás és szertartás, amelyben a halál előjön a föld mélyéből és az élet szertartásává lesz. A nő, a gyászoló papnő összehívja a férfiakat, hogy megtapasztalják a gyász és veszteség kínjait. Mint egy istennő, az élet és halál mezsgyéjére vezeti őket, ő mozgatja a testüket és félelmeikből nő ki az életigenlés. Megkérdőjelezi saját férfiasságukba vetett hitüket – az erőt, hősiességet és szívósságot; amely merevség, lassúság és elmúlás – felszínre hozza esendőségeiket és gyengeségeiket, hangja erejével és siralmaival is lecsupaszítja tehetetlenségüket.

A Felemelkedés Ali Chahrour trilógiájának záró darabja. Mindhárom előadás a gyászszertartásokról, azok gazdag mozgáskincséről és a test jelenlétének kérdéséről szól. A Fatmeh és a Leila halála után következő Felemelkedés tovább gazdagítja az értelmezések világát egy siratóénekekre, gyászra és táncra épülő előadással. Felhasználja az arab emlékezet modáit és legendáit, a helyi – pontosabban Mezopotámia Fekete Föld néven ismert vidéke – sajátos mozgáskultúráját.