CCY - WITKAC-Y Menazséria MITEM

Stanislaw Ignacy Witkiewicz halálának 70. évfordulója és 125. születésnapja alkalmából készült a Witkacy ifjúkori művei által ihletett előadás, amelyben felfedezhetők minden későbbi drámájának jellegzetességei. Megkíséreljük bemutatni, hogyan fejlődött ki a XIX. század egyik legkiemelkedőbb művészének fiatalkori érzékenysége, hogyan hatott képzeletvilágára a kor, amelyben élt, hogyan alakították szellemiségét irodalmi és képzőművészeti alkotások, zeneművek stb. A világ pusztulásáról, az általános formátlanodásról és az egyén beolvadásáról szóló korai próféciák – figyelmeztetések az elkerülhetetlen katasztrófára – tele vannak groteszk, valódi Witkacy-féle humorral. Egy fiatalember világvége-élményt él át, és közben kísérletet tesz önmaga megváltására. 

Az előadás egyszersmind a zakopanei színház névadójának megértésére tett újabb kísérlet – ezúttal a fiatal Witkacy ihletforrásait mutatja be. A zakopanei művészek így folytatják párbeszédüket a közönséggel Witkacy drámáiról. Annyit elárulhatunk, hogy erre a bizonyos Eseményre a Születésnap (1885. február 24.) és a Vigasztalás (1939. szeptember 18.) közötti időszakban kerül sor.

A szöveg (Witkacy 1893-as fiatalkori, pontosabban gyermekkori drámái) remek alkalom az együtt játszásra (színházcsinálásra, beszélgetésre), illetve egy játékosan alakuló folyamat megélésére.  A Witkacy-zsengék apropóján bemutatjuk, hogyan alakult ki a „Névtelen mű" szerzőjének expresszív – egyesek szerint profetikus – képzeletvilága. Vagy inkább a leendő zseni beteg személyisége? Esetleg a „rettenetes nevelői" által oly szabadon alakított személyiség?