Áttűnés MITEM
Waldemar Śmigasiewicz, a darab rendezője és forgatókönyv írója következőképpen határozta meg ennek a színpadi műnek a fő motívumait: Gombrowicz és Schulz közel álltak egymáshoz időben, amelyben éltek valamint a létezéshez hasonló viszonynak köszönhetően. Azonban távol vannak az írói munkásságuk kontextusát illetően, amikor a gyermekkoruk témájat vetik fel… Ellentétes módon teszik ezt. Schulz esetében ez egy menekülést jelenti az idealizált genezis felé, ami biztonságos menedéket garantálja a költői idő változásai folyamán. Gombrowicz esetében – az a törékvés jut kifejezésre, hogy kiirtsa magában a “lehetetlenséget és éretlenséget”, miközben fájdalmasan átérzi, hogy nincs menekülés saját maga elől, és marad modortalan ifjonc, aki szüntelenül az elvesztett adekvát személyeségét keresi.
(…) Az alkotásaikat ebben a kontextusban rendkívül érdekes áttűnés jellemzi, ennek köszönhetően kiegészülnek, sőt – az érzekény és figyelmes olvasó számára beteljesülnek Ezekból elmélkedesekből, feltételézésekből és hipotézisekból született meg az “Áttűnés” c.előadásának az ötlete. Egy olyan előadás, amelyben a fiatalság áttűnik az öregkorban, a grimasz elkerülhetetlenségéből. Előadás, ahol Schulz emelkedettséget kölcsönöz Gombrowicznak, Gombrowicz pedig komikumot Schulznak. Ahol az egyik erősíti a másikat. Ahol a patosz, irónia és tragikum – nélkülözhetetlen feltétele a szenvedély létrejöttének, mely mindkét nagy író művészetének szinonimája és metaforája.