Absolut

A nagy filmes iskolákban a rendezők és forgatókönyvírók megtanulnak történeteket mesélni. Meséket elmondani. Vajon hányan vagyunk, akik gyerekkorukban még hallgattak igazi mesemondókat? A mesék mára szétporladtak, filmekbe, dalszövegekbe és szappanoperkába széledtek.

Polémikus és terápiás célból, saját erőnket is próbára téve megpróbálunk egy mesét elmondani – méghozzá nem is akármilyent. Egy olyan meséről van szó, amelynek alakjai többek közt az Isten, a Halál, a Sátán… Azok, akik majd meghallgatják talán egy rövid pillanatra visszaemlékeznek arra, hogy nagy és lényeges dolgokról is lehet manírok nélkül, humorral és gondtalan nemtörődömséggel beszélni.

„A Színházcsináló, Az utolsó tekercs, Szilvia, a K. vagy az Otthon apámnál után Marcel Iureş Ion Creangăval találkozik. Ez sokak számára meglepetés lesz. Ám kevesebben ezt fogják mondani: „Épp ideje volt”.

Alexandru Dabija

Kritikai visszhangok

Dabija, Iureş és Creangă összefognak és válaszolnak egy kihívásra. Egy páratlan előadásban, amelyben  az obsitos Tarisznyás Iván történetét nem csupán leporolták és remixelték. Egy kettős drámai játék során lassan felsejlik az „akkor és most”, valamint egy olyan ember története, aki egy sor kópéság után még a Halállal is birokra kel, ám sorsa az örök keserűség, miután még Ő is visszautasította. A frissesség és drámaiság, a feledésbe merült ősidők és a jelenkor társadalmi és lelki fekélyei, a fantasztikum és valóság nem mindennapi szövedéke. Egy olyan átértelmezés, amelyben Creangă nem sérül, a történet magva ugyanaz, ám Dabija a váratlan megvilágításba helyezi. Egy one-man-show, amelyben Marcel Iureş tehetsége forróbb mint a hordozható tűzhelyen rotyogó babfőzelék. A darab végén, a mese világából a hétköznapokba visszatérve hátunkon futkározó borzongással mormoljuk magunkban »A mindenit, nem gondoltam volna!«”

Abszolút fantasztikus! – Abszolút! Marcel Iureşsel –  Anca-Maria Pănoiu – liternet.ro)

Marcel Iureş a korunkbeli hajléktalan szerepében egy olyan embert játszik aki már mindent megélt, és aki annyi idő alatt képes minden lehetséges és lehetetlen kérdésünkre választ adni míg egy spirituszégő felett megmelegszik a babkonzerv. Komótosan rá-rágyújt egy cigarettára, amit majd el is olt felénél, hisz később is szüksége lesz még néhány slukkra. Mindezek ellenére képes egy igazi lakomát csapni és megismerjük a túléléshez elengedhetetlenül szükséges dolgokat (Ohó, nicsak szalonnácska!), bőséges pálinka és idő. Az átalakulás Ivánná, az igazi szerep felöltése fokozatosan történik: a zenészeket egy két dalfoszlány, majd egy szájharmonika helyettesíti; a fekhelyt helyettesítő kartonok és egyenruhák profán világa elhagyatott, úgyhogy maga kényszerül minden szerep eljátszására: Isten, Halál, ördögök, Szent Péter vagy az Ördögök Öreganyja. Eljátssza az összes szerepet, legapróbb részletekig kidolgozott játékkal görgeti előre a történetet, a nézőt pedig abba az illúzióba ringatja, hogy folyamatos improvizációt lát. […]

Marcel Iureş következetesen játssza az összes szereplő hangszínét, beszédét, gesztusát és testtartását, lenyűgöző, ahogy egyik szerepből suhan a másikba és egy pillanatra sem veszti el a kontrollt. A kifinomult modor és az erőszak szélsőségei közt ingadozik, majd kijózanodik és visszatér önmagához, a zavartalan hajléktalanhoz, aki kéjesen felsóhajt minden falatnyi babkonzerv és minden korty uborkalé után.

(Abszolút, Tarisznyás Iván nyomán, Marcel Iures szereplésével – Paul Boca – Art Act Magazine)