A makrancos hölgy

Katharina, a makrancos hölgy, Baptistának, egy gazdag páduai úrnak legnagyobb lánya volt. Olyan fékezhetetlen szellemű, olyan vad és indulatos, kotnyeles és csípős nyelvű hölgy volt, hogy egész Páduában nem ismerték más néven, csak Makrancos Katának. Igen kétesnek, sőt valójában lehetetlennek látszott, hogy valaha is akadjon olyan úriember, aki feleségül merje venni ezt a lányt. (…) Baptista azzal utasította el Bianca kérőit, hogy majd ha az idősebb nővért illendően férjhez adja, csak akkor nyernek szabadságot arra, hogy Biancát megkérhessék.

Történt azonban, hogy egy Petruchio nevű nemesember érkezett Páduába azzal a céllal, hogy feleséget keressen: az ő bátorságát nem vették el a Katharina indulatáról szóló hírek, s amikor hallotta, milyen gazdag és csinos lány, elhatározta, hogy feleségül veszi ezt a hírhedt hárpiát, s majd szende, kezes asszonnyá zabolázza. (Charles és Mary Lamb Shakespeare-mesék)

A nőnek igaza van

Beszélgetés Balázs Péter rendezővel

- Miért esett rendező úr választása erre a színdarabra?

- Azért, mert ez a történet nagyszerű lehetőséget nyújt a benne fellépő minden színésznek arra, hogy komédiázó képességeit kibontakoztathassa. A két főszereplőnek természetesen igazán jelentős és emlékezetes alakításokra ad alkalmat, de a többi figura megtestesítői is kitombolhatják magukat ezt a harsány, a szó szoros értelmében víg játékot előadva. A reneszánsz kor határtalan, minden gátlás nélküli életszeretete és szellemessége is vonzott a darabban. Szereplői közt felbukkan számos úr és szolga, akik mindannyian leleményes, nagyszájú, határozott emberek, csak úgy repkednek köztük a csattanós riposztok. Sajnos a történetmesélésben akadnak hézagok, ami néhol lassít a tempón.

- Ez indította rendező urat arra, hogy átdolgozza Shakespeare vígjátékát?

- Jékely Zoltán fordítása szép, pontos, dallamos, de mivel Shakespeare életművének egy korai darabjáról van szó, előfordulnak benne dramaturgiai hiányosságok. Szerettem volna ezeket úgy áthidalni, hogy a néző első hallásra is megértse a történéseket, meg tudja jegyezni a szereplőket, értelmezhesse a motivációikat és így képes legyen élvezni a fordulatos cselekményt. Petruchio és Katalin esküvője, a latinóra, Katalin éheztetése Petruchió házában olyan jelenetek, amelyek alapszituációi sokkal több, gazdagabb játékot tesznek lehetővé, mint amennyi az eredeti szövegben meg van írva. Katalin karcossága, szókimondó természete nemcsak veleszületett tulajdonság, hanem a környezetében élők viselkedésének következménye is, ezt szintén szerettük volna nyomatékossá tenni. A mi átdolgozásunk ezért tartalmaz jambusokban írt betoldásokat, amelyek reményeink szerint olyannyira a shakespeare-i vérbő komédiázás szellemében születtek és olyan jól illeszkednek az ő szövegéhez, hogy szinte lehetetlen felismerni őket.  

- Sokan felróják Shakespeare-nek, hogy ez a darabja sérti a női méltóságot. Ön mit gondol erről?

- Nem szeretnék a makrancos hölgy férje lenni. Akkor egész életemben szenvednék azért a néhány ötletért, ami a feleségem megszelídítése során felmerült bennem. Borzasztóan megbánnám, hogy belevágtam a megzabolázásába és nem fogadtam el őt olyannak, amilyen. A nőnek igaza van. A férfi és mindenki más is, aki a többieket akarja megváltoztatni, kezdje azzal, hogy először is hozzáfog az önneveléshez. Ellenkező esetben rettenetes élete lesz.

- Ha másban is felmerül majd hasonló gondolat az előadás láttán, akkor nem biztos, hogy ez a vígjáték csak nevettetni fog.

- Ami a színpadon zajlik, az két öntörvényű, maliciózus, de szeretetre éhes ember nagy találkozása és néhol fájdalmas egymáshoz csiszolódása. Egy ilyen horderejű eseménnyel való szembesülés komoly gondolatokat és emlékeket ébreszthet fel a nézőkben, de arra hogy ezek kikristályosodjanak, csak a függöny legördülte után lesz idő. Addig a Shakespeare által furfangosan kimódolt történet, a gyorsan változó színek és színészeink csupa élet, csupa tűz játéka tartják majd fogva a közönség képzeletét.

Szabó Csilla