A bádogdob MITEM 14

Oskar Matzerath jóformán még meg sem született, amikor rádöbbent, hogy a világ menthetetlenül katasztrófa felé sodródik. Szülővárosa, az 1924-es Danzig a nemzeti szocializmus bölcsője, ahol kevés esélye van egy cseperedő gyermeknek a boldogságra. A túlélés reménye csak akkor csillan fel előtte, amikor anyja egy bádogdobot ígér neki. Egy művész groteszk élete rajzolódik ki előtte, annak minden kétértelmű indítékával és következményével. Oskar hároméves születésnapján eldönti hát, hogy nem fejlődik tovább, megfigyelő és dobos marad. Az ő szemén keresztül, alulnézetből látjuk a fasizmus megszületését. A Kristályéjszakán egy házasságtörésről számol be, vagyis egyéni élményeken keresztül láttatja a Harmadik Birodalom történetét. Egyszere tanú és kívülálló, bírája és résztvevője egy olyan világnak, amelyben lehetségessé vált a Holocaust gyökeres szakítása a civilizációval. Ily módon óhatatlanul is felmerül benne a személyes felelősség kérdése e kilátástalanul sötét világban.

Günter Grass életét végigkísérte a Németország nevében elkövetett szörnyűségek miatt érzett lelkifurdalás. A bádogdob kísérlet arra, hogy láttassa, miképp csábították el őt a nemzeti szocilista és fasiszta eszmék, és hogy megszólaltassa az ellenvélemény dobját. A műnek és szerzőjének ellentmondásos megítélése ellenére is a regény a háború utáni Németország egyik mérföldkövévé vált. Oliver Reese rendezésében az örök dobos történetét végig a főszereplő szemszögéből láttatja.

„Hatalmas színészi teljesítmény!” (Frankfurter Rundschau)