Orth Péter
1984. 02. 22. a nap, amikor megszülettem Győr városában.
Az óvoda és az egyéb fiatalos időtöltések után a következő fontos helység Kecskemét, ahol az általános iskolai tanulmányaim a kezdetét vették, s ahol a 3./4. osztály elvégzése mellett az első, és egyben legjelentősebb gyerekszínészi szárnycsapkodásaim megszerettették velem a díszletek illatát a Kecskeméti Katona József Színház deszkáin játszódó Légy jó mindhalálig c. Móricz mű Nyilas Misijeként. A darabból fakadó sikereim már pesti lehetőségekkel kecsegtettek, mikor is, lassacskán kamaszodva — mivel szüleim: Csombor Teréz és Orth Mihály színészek és a színházak falai között nőttem föl —, a figyelmemet az eddig még keveset látott, fiatalosabb és hétköznapibb dolgok kezdték vonzani, s hátat fordítottam a színjátszásnak. Sporttagozatra iratkoztam át, egy erre szakosodott általános iskolába.
A színészélet viharos és kiszámíthatatlan velejárója a költözés, így hát, az akkor már csonka család sokat változtatta székhelyét. A középiskolát Kecskeméten, szintén a sportolás csapásvonalán folytattam a Bolyai János Gimnáziumban, de már, mint kollégista, majd a második tanévre már Baján találtam magam egy másik kollégiumban, a Szent László ÁMK. gimnáziumi osztályában, ahol szakítottam a sportokkal, s ahol három évvel később letettem az érettségi vizsgát. Tudtam, mielőtt belevágok a színházcsinálásba, egy polgári szakmát is szeretnék, hogy ne egy lapra tegyem fel az életemet, de ez nem sikerült, mert bár felvettek a Veszprémi Egyetem mérnöki karára, az elvégzéséhez szükséges motivációim kevésnek bizonyultak, így nem maradt más, mint, hogy a féléves veszprémi próbálkozásaim után, a Színművészetire való bekerülésem legyen a fő téma. A második próbálkozásom után sikeresen be is kerültem a Zsámbéki Gábor és Zsótér Sándor által indított osztályba. Második évben találkoztam a filmezés örömeivel is, egy Horváth Lili által rendezett vizsga film, Az uszodai tolvaj c. film egyik főszereplőjének alakítása során. A harmadik évet követően, amely megjegyzem, nem elteltében, de tartalmát illetően inkább tizenhárom évet foglalt magában, a Vígszínházban gyakornokoskodtam, míg le nem államvizsgáztam a Színház és Filmművészeti Egyetem színész szakán.
Az óvoda és az egyéb fiatalos időtöltések után a következő fontos helység Kecskemét, ahol az általános iskolai tanulmányaim a kezdetét vették, s ahol a 3./4. osztály elvégzése mellett az első, és egyben legjelentősebb gyerekszínészi szárnycsapkodásaim megszerettették velem a díszletek illatát a Kecskeméti Katona József Színház deszkáin játszódó Légy jó mindhalálig c. Móricz mű Nyilas Misijeként. A darabból fakadó sikereim már pesti lehetőségekkel kecsegtettek, mikor is, lassacskán kamaszodva — mivel szüleim: Csombor Teréz és Orth Mihály színészek és a színházak falai között nőttem föl —, a figyelmemet az eddig még keveset látott, fiatalosabb és hétköznapibb dolgok kezdték vonzani, s hátat fordítottam a színjátszásnak. Sporttagozatra iratkoztam át, egy erre szakosodott általános iskolába.
A színészélet viharos és kiszámíthatatlan velejárója a költözés, így hát, az akkor már csonka család sokat változtatta székhelyét. A középiskolát Kecskeméten, szintén a sportolás csapásvonalán folytattam a Bolyai János Gimnáziumban, de már, mint kollégista, majd a második tanévre már Baján találtam magam egy másik kollégiumban, a Szent László ÁMK. gimnáziumi osztályában, ahol szakítottam a sportokkal, s ahol három évvel később letettem az érettségi vizsgát. Tudtam, mielőtt belevágok a színházcsinálásba, egy polgári szakmát is szeretnék, hogy ne egy lapra tegyem fel az életemet, de ez nem sikerült, mert bár felvettek a Veszprémi Egyetem mérnöki karára, az elvégzéséhez szükséges motivációim kevésnek bizonyultak, így nem maradt más, mint, hogy a féléves veszprémi próbálkozásaim után, a Színművészetire való bekerülésem legyen a fő téma. A második próbálkozásom után sikeresen be is kerültem a Zsámbéki Gábor és Zsótér Sándor által indított osztályba. Második évben találkoztam a filmezés örömeivel is, egy Horváth Lili által rendezett vizsga film, Az uszodai tolvaj c. film egyik főszereplőjének alakítása során. A harmadik évet követően, amely megjegyzem, nem elteltében, de tartalmát illetően inkább tizenhárom évet foglalt magában, a Vígszínházban gyakornokoskodtam, míg le nem államvizsgáztam a Színház és Filmművészeti Egyetem színész szakán.
