Nemzeti Most Magazin
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800

Kaszás Attila

Jászai Mari-díjas színművész

(1960. március 16 – 2007. március 23.)
 
1983 – Színház- és Filmművészeti Főiskola (Horvai István és Kapás Dezső tanítványa)
1984 – Vígszínház
2003 – 2007 Nemzeti Színház

 

Kaszás Attila az egykori Csehszlovákiában, Vágsellyén született, de gyermekkorát Vágfarkasdon töltötte, ahol szülei a helyi iskolában tanítottak. A komáromi Selye János Gimnáziumban végzett, majd 1979-ben került Budapestre a Színház és Filmművészeti Főiskolára, amit 1983-ban végzett el Horvai István és Kapás Dezső tanítványaként. 1984-től tizenöt éven át volt a Vígszínház társulatának tagja, majd négy évig szabadúszó színész volt. 2003 óta volt a Nemzeti Színház tagja. Játszott a Katona József Színházban, az Új Színházban, a Budapesti Kamaraszínházban, a Rock Színházban, valamint Győrben, Kecskeméten, Sopronban és Szegeden.

Első komoly sikerét 1990-ben, Georg Büchner Leonce és Léna című darabjában Leonce megformálásával érte el, amiért megkapta a legjobb férfialakítás díját. Pályája során mintegy ötven darabban játszott főszerepet, televíziós és mozifilmekben szerepelt, különleges muzikalitása, kitűnő hangi adottságai révén számos zenés darabban és musicalben is remek alakítást nyújtott.

Eszenyi Enikővel kötött első házassága, majd Balázsovits Edittel való kapcsolata után másodszor is megnősült. 2005-ben megszületett kisfia, Jancsi, halála után, 2007 decemberében pedig kislánya, Luca.

Színésztársa, Trokán Péter elmondása szerint már napokkal kórházba kerülése előtt erős fejfájásra panaszkodott. 2007. március 19-én a Tizenkét dühös ember című darab kezdete előtt hirtelen összeesett. A mentőben újraélesztették, és az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet intenzív osztályára szállították, ahol agyvérzést állapítottak meg nála. Négy napon keresztül kómában feküdt, életét a március 22-én éjszaka elvégzett tehermentesítő koponyaműtét sem tudta már megmenteni, március 23-án 19 óra 40 perckor meghalt.  47 éves volt.

2007. április 18-án pályatársak és barátok vettek végső búcsút tőle. A temetési szertartást szűk családi körben tartották, a hamvasztás utáni búcsúztatásra azonban több százan elmentek. Tóth Tibor, Lukács Sándor, Jordán Tamás, Szarvas József és Rudolf Péter tartotta a búcsúbeszédet és ezután hamvait Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát szentelte meg, a Dunába szórásuk előtt.