Franck Chartier

Franck Chartier (1967, Roanne, Franciaország) tizenegy évesen kezdett táncolni. Tizenöt éves korában édesanyja a Cannes-i Rosella Hightowerbe küldte klasszikus balettet tanulni. 1986-tól '89-ig tagja volt Maurice Béjart Ballet du 20ème Siècle társulatának. A következő három évben Angelin Preljocajjal dolgozott, a Le spectre de la rose című darabban táncolt az Opéra de Paris-ban. 1994-ben Brüsszelbe költözött, hogy felléphessen Rosas Kinok című előadásában (1994), azután ott maradt, Ine Wichterich és Anne Mouselet duóiban szerepelt, valamint a Needcompany (Tres, 1995) és a Les Ballets C de la B La TristezaComplice, 1997; Iets op Bach, 1997; Farkas, 2002  előadásaiban táncolt. 2013-ban a Göteborgi Opera felkérésére megalkotta a 33 rue Vandenbranden című operát a Peeping Tom 32 rue Vandenbranden előadás alapján, és elkészítette JerômeDeschamps Marouf, savetier du Caire című vígoperájának koreográfiáját az Opéra Comique de Paris számára. A Nederlands Dans Theater felkérésére 2015-ben megrendezte Az elveszett szobát, Gabriela Carrizo Az eltűnt ajtó (2013) című darabja után másodízben együttműködve a holland tánctársulattal. E darabbal elnyerte a rangos holland "Legszínvonalasabb táncelődás 2016" Hattyú Díjat. 2017-ben került sor A rejtett padló világbemutatójára, ez második közös munkája az NDT-vel és egyben az Adrift című trilógia utolsó rövid darabja is Az eltűnt ajtó és Az elveszett szoba mellett.Chartier 2021-ben a Grand Théâtre de Genève számára készítette el a Peeping Tom első operáját, a Dido & Aeneas-t, 2022-ben pedig az Oiwa című duettet a Ballet National de Marseille-vel és számára.