Almási Éva

Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész, a Nemzet Színésze

Almási Éva Budapesten született 1942. június 5-én. Már a főiskola előtt színpadra került: a felvételin felfigyelt rá Szinetár Miklós, aki meghívta Polly szerepére a Koldusoperában. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán Simon Zsuzsa osztályába járt, 1965-ben szerzett diplomát. Attól az évtől a József Attila Színházban játszott, 1968-ban lett a Madách Színház tagja, 1987-ben a Vígszínházhoz igazolt, majd ismét a Madách társulatához szegődött. 1991-től szabadúszó, 1995-ben egy évadot a szolnoki Szigligeti Színháznál töltött, 1996-tól újra szabadúszó, több színházban is fellép, például a Karinthy Színházban és a Budaörsi Játékszínben is.

Sokoldalú, magas fokú muzikalitással és mozgáskultúrával rendelkező művész, aki hitelesen tolmácsol pszichológiai igényű jellemszerepeket is. Klasszikus és kortárs darabokban, tragikus és könnyedebb hangvételű művekben egyaránt játszott, és énekes szerep is megtalálta. 1966 óta szerepel filmen - jellegzetesen mai nőalakokat formált meg -, és számos televíziós alkotásban is láthatta a közönség. Főbb színpadi szerepei: Glafira (Osztrovszkij: Farkasok és bárányok), Mása (Csehov: Három nővér), Eszter (Déry-Presser: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról), Leila (Heltai: Az ezerkettedik éjszaka), Blanche (Williams: A vágy villamosa), Jablonczay Lenke (Szabó Magda: Régimódi történet), Erzsébet királyné (Shakespeare: III. Richárd), Júlia (Csodás vagy, Júlia), Erzsébet (Schiller: Stuart Mária), Eleonóra (Goldman: Az oroszlán télen). Szolnokon eljátszotta Örkény Macskajátékában Orbánnét.

Legemlékezetesebb filmes és tévés szerepei: Nyaralók, Próféta voltál szívem, A fekete város, Maya, Merénylők, Kettévált mennyezet, Villámfénynél, A kertész kutyája, Kreutzer szonáta, Egy szerelem három éjszakája, a kétrészes televíziós Bánk bán, A hídember, Charlie nénje, Boldog születésnapot, A két Bolyai.

Sok pályatársához hasonlóan ő is kipróbálta a rendezést, többek közt a Thália Színház Új Stúdiójában 2003-ban színpadra vitte Osborne Dühöngő ifjúságát.

1973-ban Jászai Mari-díjat kapott, 1978-ban érdemes művész, majd 1986-ban kiváló művész lett, 1997-ben a Kossuth-díjat vehette át. Ugyanebben az évben lett örökös tagja a Halhatatlanok Társulatának. 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki.

Férje, Balázsovits Lajos színész, színigazgató, és lányuk, Edit is ezt a pályát választotta. Mark Ravenhill Shopping and Fucking című darabjában a Thália Színházban anya és lánya egy színpadon szerepelt, majd 2013-ban a Popfesztivál bemutatásának 40. évfordulójára készült jubileumi vígszínházi előadásban is együtt léptek színpadra.

Forrás: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum, MTI

Fotó: Eöri Szabó Zsolt