Nemzeti Most Magazin
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
2024. március 19. - József, Bánk Napja

Háttér

II. Endre Aranybullája 1222. - részletek A Szentháromság és Oszthatatlan Egység nevében. András, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Halics és Lodoméria királya, mindörökké. Mivelhogy mind országunk nemeseinek, mind másoknak is Szent István király által elrendelt szabadsága, némely királyoknak a hatalmaskodása folytán, akik olykor saját haragjukat akarták megbosszulni, olykor pedig a gonosz emberek hamis tanácsaira hallgattak vagy olyanokéra, akik (csak) saját hasznukat keresték, igen sok dologban kisebbedést szenvedett, ezek a mi nemeseink felségünket és a mi elődeinknek, az ő királyaiknak felségét kéréseikkel és sok sürgetéssel zaklatták országunk ujjáalakitása végett. Mi tehát az ő kéréseiknek mindenben eleget kivánván tenni, ahogy tartozunk különösen pedig mivel közöttünk és őközöttük ezen okból már gyakrabban nem csekély elkeseredésre jutott a dolog, amit hogy a királyi méltóság teljesebben megőriztessék, illik elkerülni - ez pedig senki más által nem történhetik jobban, mint őáltaluk - , megengedjük mind nekik, mind országunk más embereinek a szent király által engedett szabadságot. És egyéb olyat is. ami országunk állapotának ujjáalakitására tartozik, üdvösen rendelünk a következő módon: 1. A székesfehérvári törvénynapokról a.) Hogy évenként a szent király ünnepén, hacsak nem akadályoz bennünket váratlan nehéz ügy avagy betegség, Fehérváron tartozunk ünnepelni. b.) És ha mi jelen lenni nem tudnánk, a nádor kétségtelenül ott lesz helyettünk, hogy a mi nevünkben az ügyeket meghallgassa. c.) És az összes serviensek, akik akarnak oda szabadon eljöhetnek. 2. A serviensek személyének és birtokainak biztonságáról Azt is akarjuk, hogy sem mi, sem a mi utódaink valamely hatalmas kedvéért servienseket soha el ne fogassanak, vagy (azok birtokait) fel ne dulják, hacsak elöbb meg nem idézték, és birói uton el nem itélték őket.
***
"Bánk bán irójának tudnia kellett azt, a midőn drámájának kereteit megalkotta, hogy ezt a művet nem a vele együtt élő kortársak számára irja: hogy ennek az egész alapeszméjétől, irányától, hangulatától a jámbor, királyhű birálók visszariadnak: - nincs szinház, melyben előadhassák, - nincs Maecenas, aki kiállitási diszéről gondoskodjék, - nincsenek szinészek, akik az ő szellemóriásait élő alakokká varázsolják: - és nincs közönség, a mely ezeket az eszméket, ezt a nyelvet, ezt a költészetet megértse, felfogni birja. Ellenben van cenzura, mely e mű szinpadra hozatalát minden irgalom nélkül betiltja. És Katona József mégis megirta Bánk bánt, abban a biztos tudatban, hogy majd talán késő aeonok mulva, amikor őmaga már a föld alatt porladozik, ott fog az emelkedni, mint egy 'monumentum aere perennius'ismeretlen sirja fölött." Jókai Mór
***
"Gertudot, Bánk bánban, Kolozsvárott játszottam először 18 éves koromban, 1870-ben. Igen vad és kegyetlen voltam benne. Olyan professzionátus gonosztevő. De akkor nagyon tetszettem magamnak úgy. Akkor még a színpadi gonoszaim számára nem kerestem mentséget, és igen utáltam Gertrudist azért, hogy halála percében miért hazudik, miért mondja, hogy 'Ártatlan vagyok." "Most elmondtam mindazt, amit Bánk bánnal kapcsolatosan, valaha éreztem és gondoltam. Eljátszottam százszor a kulisszák mögött minden szerepét, kész lettem volna férjhez menni érette, és az utolsó, ifjúsági előadásán megszerettem miatta Jókait..." Jászai Mari
***
"Mit jelent a Katona Bánk bánja a magyar irodalomban? A Bánk bán roppant robbanás abban a szörnyű lefolytottságban... ... Katona szavain át a nemzeti dühök és erők villannak ki. Nem az Aranybulla korának dühei s nem annak a hangja, hanem a saját koráé. Katona nem a II. Endre korának, nem az Aranybulla népének indulataitól gyulladt fel, hanem annak a tükrében vetíti ki a maga korának aufklärista s jakobinus tüzektől felgyújtott magyar mocsár s erdő égését. Ez a darab mindenestől, hazafi s társadalmi és morális tartalmában: 1815. Ez a kecskeméti takács fiú, a kurtanemesek leszegényedett, parasztságba visszahullott gyereke, a pesti polgárszalonokban új lángolásokra kapva, komor paraszt erejével első, aki a keserű és viharerejű magyar lelket legalább egyszer megszólaltatta." "TRAGÉDIÁVÁ az teszi, hogy írója életével megpecsételte elgondolásának igazságát. Egy huszonkét éves fiú lelkében fogant meg a dráma, s ez a fiú négy év múlva már örökre vissza is hullott a kecskeméti sírba, és belefulladt a kecskeméti homokba. Hol volt itt olyan kultúrlevegő, amelyben tovább élhetett volna. Eltűnt a farkasordító pusztaságban és a csillagtalan sötétségben. Az első magyar író, aki túlhaladt a művészi spekuláció keretein, az egyéni, a világtól kiszakított lélek lírai megnyilatkozásán. Első, akiben a tömeg, egy ország, egy faj élete lobban ki. Mai szemmel nézve az első író, aki a szociális közösség létezésének megérzője s kijelentője. A Bánk bán egy századon keresztül politikai fórum, s mióta elmúlt felettünk a történelmi rabság kerete, azóta még többet jelent: egy társadalmi berendezkedési formának örökérvényű összképe. Mindenekfölött olyan költői alkotás, amelynek nincs testvére, sem versenytársa a magyar irodalomban: Ady az első, aki Katona után ilyen egységes vívódását, drámáját és megnyilatkozását hozta összes munkásságával a magyarság harcos létezésének." Móricz Zsigmond
***
"Bánk bán technikailag is szerfölött érdekes dráma, nemcsak azért, mert itthon mindenben megelőzi korát, de mert Katona József európai értelemben olyan szintézist kísérel meg, a melyet utóbb Hebbelnél vagy Ibsennél lehet megtalálni, vagyis a shakespearei és a klasszikus dráma szintézisét, a két módszer egybekapcsolását és egyesítését, amelyen később igen kitűnő drámaírók elvérzettek. Katona maga előtt látja Shakespeare vérbőségét, nyelvének áradó drámaiságát, tragikus jelenetek között kibuggyanó humorát s nem is akar erről lemondani, de egyúttal maga előtt látja a klasszikai dráma szoros szerkezetét, alakjainak megszorított számát, redukált epizódjait s e kettős látásából jön létre Bánk bánnak olyan öt felvonása, a hol a felvonásokon belül nincsen színváltozás, ami a francia dráma eljárása, nem a németé." Hevesi Sándor
***
"Mert a Bánk bán elsősorban magyar darab: a magyar lélekre hat, mert a magyar lélek szól belőle: keserű, haragos magyar lélek, melyben a szabadság jogos tüze ég. A Bánk bán-t az érti meg igazán, aki nem az irodalmi remeket látja benne, hanem kiérzi azt, ami e látszólag annyira objektív drámával a lírai hatást, az ódai korbácsolást, az elégiai megnyugtatást létrehozza. Megérti, hogy itt a nemzet legmélyebb lelke szól a nemzethez, mint az antik tragédiák koraiban hajdan a nép legmagasztosabb érzései nyertek ritmikus kifejezést. E hatalmas, bár tán öntudatlan lírai cél szolgálatába szegődik Katonánál minden, amit a történelemből vagy mintáiból vett, az is: a tárgyválasztás, a korrajz, a shakespeare-i technika, a jellemzés, a nyelv csodálatos ereje, melyben a szavak szinte ütnek és vágnak." Babits Mihály
***
"Milyen csodája és szégyene ez a magyar drámaírásnak! Egy huszonhárom éves jogász, aki mint műkedvelő színész és darab-rögtönző belekóstolt a pesti, fejletlen színházi életbe. Egy pályázat hírére az akkori Józsefváros közbiztonságot nélkülöző utcájában megír s beledob az ismeretlenbe egy drámát, melyre sem akkor, sem később a mű kijavítása, nyomtatása után, nem jön felelet. S közel másfél századdal e darab foganása után, amikor van egy csomó állandó színházunk, fejlett dramaturgiánk, háromszáz bejegyzett írónk, milliónyi nézőnk: még mindig nincs magyar dráma, amelyre azt mondhatnánk, hogy különb, mint amit e patvarista írt, akit mint kecskeméti ügyészt s dorbéz vadásztársaságának szinte valamennyi tagját, élete derekán, dicsőségét nem is gyanítva ragadott el a halál. Pedig a dráma, Katona Bánk bánja teli van fiatalság és kiforratlanság ezernyi jelével. Miben keressük az okát, hogy ennek az írója, s egyben a magyar drámaírás ifjúkorát őrző műnek - egy egészen más természetű drámai költeményen kívül - semmit sem merhetünk melléje állítani? Nyilván az író, szárazan szenvedélyes, monológokban füstölgő alkatában is, mely torka görcsét áttörve, ezekben az inkább egymás mellett, mint egymással beszélő alakokban súlyos líráját végre fel tudta bukni. Aztán a nagy közösségi érzésekben (mint a merániak, a nemzet rovására élő idegenek elleni gyűlölet, s még inkább a zsiványság határára szorított jobbágynyomor panasza), melyeknek százados feszültségére a maga szenvedélyét rákapcsolta. S tán még ennél is inkább: a hirtelen emelkedőben, mellyel a magyar nyelv vaskora itt a csúcsokba tört." Németh László

(-0001. november 30.)