Olvasnivaló
Fókuszban: az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 70. évfordulója
Ez a világtörténelmi jelentőségű esemény máig ható, kitörölhetetlen nyomokat hagyott kulturális életünkben is. Egy beszélgetést közlünk a Talpra, magyar! címmel, A. Szabó Magda szerkesztésében megjelent kötetről, mely először dokumentálja teljes körűen, milyen szerepet játszottak a magyar színházi világ legendás személyiségei – a drámaírók, rendezők, színészek – e sorsfordító időszak előkészítésében, mit tettek a forradalom napjaiban, és hogyan viselték a megtorlás éveit. Megemlékezünk a közelmúltban elhunyt Buda Ferenc költőről, aki első jelentős verseit 1956 őszén vetette papírra – börtönbe is került miattuk! És felidézzük 2006-ot, a drámai eseményekben ugyancsak bővelkedő ötvenedik évfordulót, amikor Vidnyánszky Attila először filmként, majd színdarabként is megrendezte Szőcs Géza hihetetlenül gazdag forrásműve alapján a Liberté ’56-ot. A film fent van a neten – érdemes mindnyájunk figyelmére!
A tartalomból
Színház és történelem – Vidnyánszky Attila a Liberté ’56-ról ∙ Talpra, magyar! – 1956 és a magyar színház. Könyvbemutató a Tokaji Írótáborban. Résztvevői: A. Szabó Magda, Blaskó Péter, Márkus Béla, moderátor: Szentmártoni János ∙ Nem áldozat – tanú. Buda Ferenc, a húszéves költő 1956-ban. – Pauer Gyula díszlete az 1975-ös Ördögökben – Urbanovits Krisztina tanulmánya ∙ Távcső helyett mikroszkóp. Ivan Planinić, a Zászlók rendezője Lukácsy György kérdéseire válaszol ∙ Gyürky Katalin: Családi csetepaték, párkapcsolati konfliktusok. Világirodalmi Klasszikusok Fesztiválja a Gyulai Várszínházban ∙ Ungvári Judit: Helyüket kereső múzsák. A Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiváljáról
Idézetek
„[A Liberté ’56] olyanoknak íródott, akik soha semmit nem hallottak 1956-ról, de talán még a magyarokról sem.” Azt mondhatjuk tehát, hogy Szőcs Géza ezt a magyar sorstragédiáról szóló, posztmodern drámai költeményét »világdrámának« szánta, ahogyan Madách Tragédiáját is nevezni szoktuk. Újra megnézve a filmet és visszagondolva a színpadi előadásra, ez a »világdráma«-jelleg [Vidnyánszky Attilánál] is alapvető, akár egész rendezői életművére is kiterjeszthetően. (…) (Szász Zsolt)
„…az állambiztonsági levéltárban már ’56-ban elkezdődött a dokumentumok »selejtezése«. Már a forradalom előtt, érezve a veszélyt, daráltak. Aztán ’63-ban megint sok mindent eltüntettek. A köztudatban az él, hogy a nagyarányú iratmegsemmisítések 1989-ben kezdődtek. A politikai rendőrség azonban jobb szimattal rendelkezett, és már ’85-től, amikor Gorbacsov hatalomra került, elindult az újabb selejtezési hullám. Teljes színházi dokumentumtárak semmisültek meg…” (A. Szabó Magda)
„Számomra az ötvenes évek 1948–49-ben vette kezdetét, hiszen akkor én már gondolkodó kisgyerek voltam. Meghatározó élményem nem is annyira az elnyomás, hanem a hazugság és az unalom volt. Betonszürke hangulat uralkodott mindenütt. Csak magamról, arról a csepeli kisgyerekről beszélek, aki egyre próbált gondolkodni a világról, és megkísérelt az unalom elől hol ide, hol oda, hol ebbe, hol abba menekülni. A természetbe, az indiánok közé vonultam ki.” (Buda Ferenc)
„Pamflet vagy tragédia? Rosszmájú fintor vagy egy rettenetes vízió előre vetítése az emberiség széles országútján, jövője kikerülhetetlen rendezésének mementója, egy nehezen, csak tévutak végig járása árán kibogozható felirat az elkerülhetetlen pokoljárások kapujára? Bárhogy is legyen, [Dosztojevszkij] e regényének megfejtésére tett kísérletét senki nem úszta meg olcsón; az Ördögök mélyebb rétegei felé tett minden egyes lépésért komoly árat kellett fizetnie írónak, kritikusnak egyaránt.” (Király Gyula)
„A politikai, filozófiai és történelmi anyagot nehéz színházba átültetni, ha csupán az eszmék szintjén maradunk. Akkor válik színházivá, ha beágyazódik az emberek közötti drámai kapcsolatokba. (…) A különböző nézőpontoknak megvannak a maguk érvei, és megvan a saját belső logikájuk. Éppen ezért nem akartam, hogy az előadás megszabja a közönségnek, mit gondoljon politikailag. Inkább olyan teret akartam teremteni, amelyben a különböző elképzelések a szereplőkön keresztül szembesülnek egymással, és hagytam, hogy a közönség maga teljesítse be, zárja le ezt a folyamatot.” (Ivan Planinić)
A SZENÁRIUM KORÁBBI SZÁMAIT IS MEGTALÁLJA HONLAPUNKON
(2026. november 11.)
