A kortársak nem értették mi történt pontosan, a hatalom pedig nem akarta széles körben kivizsgálni az ügyet: holtan találták Bajor Gizit és férjét, Germán Tibort. Évtizedeken keresztül, itthon és külföldön, írók és publicisták igyekeztek a titok nyomára bukkanni – nem sok sikerrel. A magyar színháztörténet 125 éve született ragyogó csillagára egy végzetes szerelem megidézésével emlékezünk.
– 555–25! Halló, Bajor Gizi lakása?
– Igen, én vagyok.
– Igaz?
– Igen, igen, igen.
– És?
– Nem tudok semmi egyebet mondani, csak nagyon, nagyon boldog vagyok. Nagyon boldog…
Aki azt gondolja, hogy egy színdarab első jelenetét olvassa, nem sokat tévedett. A félperces telefonbeszélgetést a 8 Órai Újság közölte 1933. július 21-én. A lap olvasói így tudták meg a szenzációs hírt: Bajor Gizi, a Nemzeti Színház kiváló drámai színésznője házasságot kötött dr. Germán Tibor egyetemi magántanárral, a Poliklinika főorvosával, az ismert gége- és fülspecialistával.
Páciensből feleség
Az utolsó percig titokban tartott esküvőről szinte minden lap beszámolt, s külön kiemelték, hogy soha ünnepelt művésznő készülő házasságáról ilyen keveset nem beszéltek – még a legmeghittebb barátok is alig tudtak róla. Állítólag a két tanú: Herczeg Ferenc író és Homonnay Tivadar országgyűlési képviselő (1942–1944 között Budapest főpolgármestere) is csak két nappal a ceremónia előtt értesült arról, hogy milyen fontos feladatra kérik fel őket. A IV. kerületi anyakönyvvezető-helyettes adta össze a fiatal párt – a menyasszony éppen negyven, a vőlegény 45 éves volt – a Váci utcában. A szokásos formalitásokon felül egyetlen szó sem hangzott el. „A művésznőn barna úti kosztüm volt kis barna sapkával, Germán doktor is barna színű sportruhát viselt, ezzel is demonstrálva azt, hogy az esküvő után rögtön elutaznak.”
A lapokból az előzmények is kiderültek: Bajor Gizit és Germán Tibort régi barátság fűzte egymáshoz, amely az orvos rendelőszobájában kezdődött, ahol esztendőkkel korábban a színésznő mint páciens jelentkezett. „A rendkívül tartózkodó modorú és visszavonultan élő orvos rövidesen beleszeretett Bajorba, és titokban elhatározták, hogy összeházasodnak”– ezt már évtizedekkel később írta a színésznőhöz írt levelek kiadója, Staud Géza dramaturg, színháztörténész.
Akadtak azért olyan szerkesztők, akik 1933-ban emlékeztettek arra, hogy a magyar színházi világ legismertebb művésznőjének ez már a harmadik házassága. Bajor Gizi 1920-tól 1927-ig Vajda Ödön ügyvéd, 1929-től 1932-ig Paupera Ferenc bankigazgató felesége volt. A színésznő hosszabb ideig együtt élt Zilahy Lajossal, Indig Ottó íróhoz fűződő szerelméről pedig mindenki tudott Pesten – sőt 1932 végén még arról szóltak a hírek, hogy hamarosan egybekelnek. A bohém és szegény író helyett Bajor Gizi azonban a jó nevű, megfontolt, komoly, biztos egzisztenciával bíró orvost választotta.
Érdekes, hogy ebben az időben, ahogyan Karinthy Frigyes megírta Az orvosné dilemmája című tréfás riportjában tizennégy színésznőnek volt orvos férje. Karinthy igyekezett magyarázatot találni, hogy miért biztosíthatott jó együttélést „a kétoldalian hasonló elfoglaltság és munkabeosztás”. A művész–orvos házaspár napirendjét így foglalta össze: „Délelőtti próbák és klinikai gyakorlat, délutáni rendelés és tanulás, esti munka és pihenés, jól összeegyeztethető program úgy a hitvesek, mint a közönség érdekében.” S azt is észrevette, hogy „mint néző és mint páciens, a közönség nagyobb bizalommal fordul az olyan színésznő felé, akinek testi-lelki épségét szakértő házi kezelésben őrzik, és nyugodtan teszi le sorsát olyan orvos kezébe, akinek idegei kiállták a színésznő-férjség nem közönséges próbáját.” (Színházi Élet, 1936. 46. szám)
Szenvedély szenzációk nélkül
Bajor Gizi és Germán Tibor kapcsolata a házasságkötés után nem szolgált újabb szenzációkkal. Nem került nyilvánosságra, hogy a kiváló orvos szenvedélyes szerelemmel csodálta feleségének színpadi életét. „Szóban és írásban, versben és prózában ünnepli és magasztalja asszonyát, aki számára a legnagyobb művész, a legszebb, legokosabb és legjobb nő” – idézzük ismét Staud Gézát, aki a Kedves Bajor Gizi! című kötetben azt a „versét” is közreadta Germán Tibornak, melyet 1935. január 22-én munkába indulva hagyott feleségének asztalán:
Germán Tibor azt is megfogalmazta, hogy a feltétlen rajongás mellett szorongató nyugtalanságot érez, és kisebbségi érzés gyötri: „Érzem lényének szörnyű felsőbbrendűségét MINDENKI fölött, s összezavarodik bennem minden elképzelés, amit magáról hosszú időn át kialakítottam, nagy-nagy rejtélynek érzem, tudom magát: próbálok kiismerhetetlen tekintetében olvasni. Kicsoda Maga? […] Talán meg fog oldódni a rejtély egyszer, s akkor meg fogok nyugodni. Addig? Könyörgöm: Szeressen. T.”
Életveszélyben
A különös, titokzatos színjáték – ha nem is a nyilvánosság előtt – de tovább folytatódott. A külvilág számára ideálisnak tűnt ez a kapcsolat, hiszen mindketten elsősorban hivatásuknak éltek. Germán Tibor gyógyított, felesége pedig utolérhetetlen bájjal, derűvel, optimizmussal formált meg újabb és újabb színpadi szerepeket, s nagy odaadással segített mindenkin, akit arra méltónak talált.
Házasságuk akkor sem került válságba, amikor adminisztratív eszközökkel akarták ellehetetleníteni. Bajor Gizi a törvényekkel szembeszállva kiállt zsidó férje mellett, s azt sem engedte, hogy a férfit munkaszolgálatra vigyék. Az életveszélyes helyzetben a színésznő a szerepcsere ismert vígjátéki fogásával élt: Diósy Antal festőművész öltötte magára Germán ruháit, ő vette fel hátizsákját, ő búcsúzott – hosszasan, hogy a szomszédok is jól lássák – a Piłsudski (ma Stromfeld Aurél) úti villa kapujában Bajor Gizitől. Eközben Germán Tibort egy kettősfalú szekrény mögött kialakított rejtekhelyen bújtatták el a tetőtérben. Bár a nyilasok gyakran razziáztak, a menedékhelyet soha sem találtak meg. A legszívszorítóbb jelenetre akkor került sor, amikor a hírhedt Kun páter és pribékjei törtek be a villába. Bajor Gizi, legyűrve undorát, gazdag színészi eszköztárát felhasználva bűvölte el a nyilasokat. A pártszolgálatos katonák – ha megérték a háború végét – aligha büszkélkedtek a kivételes találkozóval.
Vitamin és méreg
A második világháború után Germán Tibor folytatta orvosi pályafutását – csakhamar kinevezték a Pázmány Péter Tudományegyetem fül, orr, gége tanszékének élére, szakcikkei jelentek meg az Orvosi Hetilapban. Versei és vallomásai ebből a korszakból nem maradtak fenn, a sajtóból pedig egy csapásra eltűntek a színészek magánéletéről szóló beszámolók. Arról is csak később vallottak az ismerősök, hogy az orvosi etikát felrúgva Germán maga operálta meg felesége fülét, majd gyógyíthatatlan betegségre gyanakodott.
Babics Antal urológus professzor Gách Marianne újságírónak sokat sejtetve elmesélte, hogy „Tibor túlságosan sokat foglalkozott Gizi fülével, betegebbnek hitte, mint amilyen valójában volt. 1947-ben vagy 48-ban egy külföldi antibiotikumot vittem át a gégeklinikára, ahol Bajor Gizit akkor ápolták. Legnagyobb meglepetésemre az ágyon nem Gizi feküdt, hanem Tibor. Gizi Gombaszögi Ellával kártyázott vidáman. Amikor elbúcsúztunk, kikísért a kapuig, és a fülembe súgta: »Tónikám, ne engem gyógyítsatok, inkább Tiborral törődjetek...« Sajnos ebben is neki volt igaza.” Bajor Gizi nem menekülhetett Germán Tibor féltő imádatától. Férje B-vitamin injekció kúrára fogta, ám 1951. február 12-én reggel nem vitamint, hanem halálos adag mérget adott be, majd magával is végzett.
Titkok
Jellemző, hogy a Szabad Népben megjelent hírből, mely szerint Bajor Gizi „gyógyíthatatlan betegségben, tragikus hirtelenséggel” hunyt el, míg Germán „a felesége halála felett érzett fájdalmában, önkezével vetett véget életének” – egy szó sem volt igaz. De az sem állja meg a helyét, hogy a kommunista rendszer embertelen intézkedései ellen tiltakozva lettek öngyilkosok. Herczeg Ferenc sem osztotta a kettős öngyilkosságról szóló mendemondákat, nem hitt abban, hogy az „Így nem lehet tovább élni. Bajor Gizi, Germán Tibor” szövegű búcsúlevél hiteles: „Az ura agyvelő-elmeszesedésben szenvedett, tudta, hogy menthetetlen, és nem akarta itt hagyni Gizit. Álmában mérgezte meg” – írta Balla Ignácnak, az Olaszországban élő kitűnő fordítónak 1951. május 16-án. (A levél az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Kézirattárában található.)
A kortársak nem értették mi történt pontosan, a hatalom pedig nem akarta az ügyet széles körben kivizsgálni. Péter Gábor, az Államvédelmi Hatóság nagyhatalmú vezetője arról intézkedett, hogy boncolás nélkül temessék el a holttesteket. Évtizedeken keresztül, itthon és külföldön, írók és publicisták igyekeztek a titok nyomára bukkanni – nem sok sikerrel. Hogy volt-e titok egyáltalán? A színésznő keresztfia, első férjének, Vajda Ödönnek gyermeke, Vajda Miklós író, műfordító először 1956-ban írt Bajor Giziről. Írásában még ott lüktetett a fájdalom és a gyász, de szinte gyerekfejjel pontosan látta, hogy mi történhetett valójában:
„Ő, aki ezerszeresen tudott élni, akitől a halál elképzelhetetlenül idegen volt, nem tudta, szegény, hogy egy csúnya sorstragédia egyik szerepét játssza, amelyhez voltaképpen nincs is semmi köze, csak legföljebb úgy, mint a faóriásnak, amely az életével fizet nagyságáért: abba csap belé a villám, mert magához rántja végzetét. Kivételes nagysága és teljessége megőrjített egy átlagos méretű embert, aki nem tudott felnőni hozzá.”
Bajor Gizi és Germán Tibor szerelmének, házasságának és halálának históriáját többször megpróbálták színpadra vinni, megfilmesíteni, de egyik műnek sem lett igazi sikere. Lehet, hogy azért, mert túlságosan banális a történet, csak eddig ezt nem vettük észre? Vagy csakugyan nem lehet logikusan felépített dialógusok és egymásból következő szituációk segítségével meggyőző erővel ábrázolni, hogy a kivételes tehetségű művésznő és kiváló ember miért így végezte? Bajor Gizi rejtélyes élete és tragikus halála, úgy tűnik, mégis örökké foglalkoztatni fogja a közvéleményt.
Gajdó Tamás
-------------
Bajor Gizi
Budapest, 1893. május 19. – Budapest, 1951. február 12.
A színiakadémiát 1914-ben végezte el, és azonnal a Nemzeti Színházhoz szerződtették. Családi neve – Beyer – a színlapokon Bayorra változott, majd az arisztokratikus „y” kopott végül „j”-vé, így lett Beyer Gizellából Bajor Gizi.
Az együttes élvonalába Ambrus Zoltán igazgatásának első esztendejében, az 1917–1918-as évadban került. Hevesi Sándor 1922-től már rá építette a repertoárt. Legnagyobb sikerei Németh Antal korszakához fűződnek – Herczeg Ferenc Kék róka című vígjátékát és Bókay János Feleség című művét több százszor játszották. Az 1945-ös fordulat után Major Tamás igazgató is tehetségéhez méltó feladatokkal bízta meg, ezekben az években azonban már jóval kevesebbet játszott.
A színésznő klasszikus és modern színpadi művekben, vígjátékokban, sőt bohózatokban is páratlan alakítást nyújtott. Gondosan kidolgozta, megszerkesztette és felépítette szerepeit. Kivételes beszédtechnikájával, mimikai készségével, humorával és átváltozó képességével a legellentétesebb jellemű figurákat teremtette meg – akár ugyanabban az előadásban.
Bár a némafilm-korszakban többször állt kamerák elé, s főszereplésével készültek Párizsban az első magyar nyelvű hangosfilmek, a mozivásznon azonban nem érvényesültek színészi eszközei.
Megkapta a Nemzeti Színház örökös tagja címet (1928), a Corvin koszorút (1930), a Kossuth-díjat (1948) és a Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze kitüntetést (1950).
Halálának első évfordulóján Gobbi Hilda kezdeményezésére nyílt meg egykori villájában a ma is működő, róla elnevezett színészmúzeum. A Nemzeti Színház legújabb játszóhelye két éve működik Bajor Gizi Szalon néven.
(2023. június 5.)
