Színházi Olimpia
A X. Nemzetközi Színházi Olimpia keretében 2023 júniusában Debrecenben kerül megrendezésre az amatőr színházak világszövetsége, az AITA/IATA kétévente esedékes világfesztiválja és éves közgyűlése. Aled Rhys Jones, a szervezet elnöke 2022 februárjában személyesen is ellátogatott a városba, megtekintette a leendő helyszíneket és találkozott a szervezet magyar vezetőivel. A Szcenárium szerkesztői ebből az alkalomból kérdezték őt magyar kollégáival való több évtizedes kapcsolatáról; az 1958-ban alapított AITA/IATA működéséről; az Egyesült Királyság mai viszonyairól a gyermek-, az amatőr- és az egyetemi színjátszás terén.
– Tudomásunk szerint már korában is együttműködött a magyar amatőr és egyetemi színházi mozgalom képviselőivel. Kérjük, számoljon be korábbi és most szerzett benyomásairól, és arról a kapcsolatról, ami önt Regős Jánoshoz, Lakó Zsigmondhoz és Pinczés Istvánhozhoz fűzi.
Személyes kapcsolatom Magyarországgal 1990-ig nyúlik vissza, amikor egy walesi néptánctársulat tagjaként először látogathattam el az országba egy turné keretében, majd később még számos alkalommal. Szívemnek kedves, vidám emlékek ezek… Előadóként, turistaként vagy elnöki minőségben, azóta gyakorlatilag minden évben megfordultam Magyarországon, számos kulturális konferencián és találkozón vettem részt az országban. Kulturális részvétel tekintetében Magyarország nagyon elkötelezett és aktív nemzetközi viszonylatban. 2017-ben, amikor az AMATEO, a Kulturális Tevékenységekben való Aktív Részvétel Európai Hálózatának elnöke voltam, a Zsolnay Kulturális Negyeddel együttműködve egy nagyon sikeres európai konferenciát szerveztem és vezettem Pécsett. Ez egy kulcsfontosságú esemény volt az európai művészeti szakemberek és a résztvevő művészeti szervezetek vezetői számára, többek között az AMATEO nagy páneurópai projektjét vezette fel, amelyet a Kreatív Európa finanszírozott. Személyes benyomásom a magyarországi amatőr kulturális szcénát tekintve mindig is igen pozitív volt, és az országban folytatott munkám alatt tapasztaltak is tükrözik a „meg tudjuk csinálni” szemléletmódot, amelyet itt mindig megtaláltam, és a felmerülő nehézségek megoldására való hajlandóságot is.
A Magyar Szín-Játékos Szövetség régóta fennálló és kooperatív kapcsolatot ápol az AITA/IATA Nemzetközi Amatőr-színházi Szövetséggel. 2019-ben egy nagyon színvonalas európai amatőr-színházi fesztiválon vehettem részt Sopronban, melyet a magyar szövetség és az AITA/IATA Közép-Európai Bizottsága közösen szerveztek meg. Hosszú évek óta dolgozom együtt Pinczés Istvánnal és Regős Jánossal is. Istvánnal együtt dolgoztunk a 2009-es monacói AITA/IATA Mondial du Theatre fesztivál alatt, valamint a 2011-es norvégiai Tromsoban megrendezett AITA/IATA Nemzetközi Amatőr-színházi Fesztivál szakmai beszélgetésein is. Az István által ápolt szoros kulturális kapcsolat a japán Bungeiza amatőr színtársulattal és a Tojamai Előadóművészeti Fesztivállal AITA/IATA körökben jól ismert és támogatott tevékenység. Nagyon élveztem a Regős Jánossal való közös munkát, amikor 2019-ben Kijevben a Joyfest Nemzetközi Színházi Fesztiválon zsűriztünk együtt. Lakó Zsigmonddal pedig akkor találkoztam először, amikor azzal a céllal kereste fel a Szövetséget, hogy Debrecen városa fogadná a következő fesztiválunkat.
Finanszírozás és támogatás tekintetében a részvételi művészetek néha valamelyest a háttérbe szorulhatnak, s én önkéntesként mindig is célravezetőbbnek találtam a nyitott ajtón való belépést, mint a csukott ajtón való kopogtatást. Magyarországon úgy látom, mindig megértésre talál az amatőr színház világa, van hajlandóság az együttműködésre: az ajtó mindig nyitva áll a tárgyalások előtt.
– Kérjük, hogy röviden mutassa be az 1958-ban alapított szervezet, az AITA/AITA történetét, működését.
Az AITA/IATA Nemzetközi Amatőr-színházi Szövetséget 1952-ben hozta létre amatőr-színházi emberek egy csoportja brüsszeli találkozójuk során, annak a felismerésnek az okán, hogy a második világháború után szükség volt a különböző nemzetekhez tartozó emberek összehozására. Minden bizonnyal érezték, hogy az amatőr színházi embereknek szükségük van arra, hogy közösen osztozhassanak és felléphessenek egy nemzetközi platformon. A vasfüggöny leereszkedésével és a Kelet- és Nyugat-Európa kultúrái között létrejött mesterséges határ létrejöttével, a kulturális kapcsolatok megőrzésének igénye az akadályok ellenére is elsődleges fontosságúvá vált a szervezet számára. A színházi társulatok fesztiválokon vagy turnékon való tapasztalatcseréje hosszú éveken át munkánk meghatározó eleme volt. Az „Egymás megértése és oktatás a színházon keresztül” mottó jegyében a Szervezet 1952 óta szervez képzéseket, fesztiválokat, workshopokat és szimpóziumokat. 1957‑től különleges kapcsolatot ápolunk a Studio de Monacóval, akik négyévente szervezik meg a Mondial du Theatre fesztivált, 24 amatőr színházi társulatot hívnak meg a világ minden tájáról a Monacói Hercegségbe, hogy azok bemutathassák előadásaikat, valamint a fesztivál az AITA/IATA Közgyűlésének is helyet ad. 1990-ben a németországi Lingenben debütált az I. Gyermekszínházi Világfesztivál, mely négyévente visszatér Lingenbe; a következő eseményt 2024-ben szervezik. Az ilyen nagyszabású, állandó rendezvények közötti időszakokban kiemelt jelentőségű fesztiváljainkat a világ más országaiba is elvisszük, ezzel platformot biztosítva az amatőr színházak nemzetközi hálózatának. Mindig nyitottak vagyunk az olyan országokkal folytatott megbeszélésekre, amelyek érdeklődhetnek valamely kulcsfontosságú eseményünk megszervezése iránt. Továbbá az ausztriai AITA/IATA – Dráma az Oktatásban Kongresszust is támogatjuk, amely 2024-ben ünnepli majd fennállásának 50. évfordulóját. Az elmúlt években, és különösen a járvány óta, digitális rendezvényekkel bővítettük programjainkat, és a mai napig három online nemzetközi fesztivált szerveztünk meg partnerszervezetekkel együttműködésben, jelenleg pedig az első, Gyermek- és Ifjúsági Színházról szóló Digitális Konferenciára készülünk. A szervezet továbbra is operatív kapcsolatokat ápol az UNESCO-val, és jelenleg több mint 60 országból vannak tagjai.
– Ez a világszervezet igen szerteágazó kapcsolatrendszerrel bír, és számtalan színházi működési formát integrál, az amatőr és egyetemi kereteken túl a gyermekszínházak, a pedagógia és a művészeti oktatás és nevelés módszertanának területén is aktív. Ön mely területről érkezett, mikor és milyen minőségében kapcsolódott be a szervezet munkájába?
Színésznek tanultam Cardiffban és Londonban, profi színészként dolgoztam 10 évig, főleg televízióban. 1990-ben a walesi amatőr színházi szervezet munkatársa lettem, majd 15 évig én voltam az igazgatója, 2009-ben már szabadúszóként folytattam. Ezzel a munkával szereztem tapasztalatot mind az amatőr színjátszást gyakorlók képzésében, mind a színdarabok publikálásra történő szerkesztésében, és megbecsülésre tettem szert különösen az amatőr színház, és általában a részvételi művészetek terén. Az AITA/IATA-val először a Nagy-Britanniai Nemzetközi Színházi Börze Központon keresztül kerültem kapcsolatba az 1990-es évek elején, és 1995-ben a törökországi Ankarában vettem részt az első AITA/IATA Világfesztiválon és Kongresszuson. Ekkoriban kértek fel, hogy legyek Művészeti Fejlesztésekért Felelős Albizottság tagja, és először 1999-ben választottak be az igazgatóságba angol nyelvi titkárként. Legutóbb alelnökként dolgoztam az akkori igazgatóságban, most tanácsban, 2021-ben pedig a monacói közgyűlésen megválasztottak az AITA/IATA elnöki posztjára.
– Ön Wales-ben él. Kérjük, mutassa be az Egyesült Királyság mai viszonyait a gyermek-, az amatőr- és az egyetemi színjátszás vonatkozásában. Mi az, amit az Önök gyakorlatában példaadónak tart a világ számára? Mik ma a legégetőbb kérdések? Közülük mik fognak terítékre kerülni az idei közgyűlésen?
Az amatőr színház él és virul az Egyesült Királyságban. Mint mindenhol, a járvány idején itt is lassulás következett be, de sok társulat áttért a Zoomon való kommunikációra, és ilyen formában kísérletezett előadásokkal, monológokkal, improvizációs színházzal, sőt próbákkal is, hogy tovább folytathassák tevékenységüket. Ennek az aktív amatőr színházi szcénának az Egyesült Királyságban az egyik aspektusa az egyfelvonásos fesztivál-körúton alapul, amely továbbra is számos társulatot fordít a versenyelvű színház felé. Az Egyesült Királyság mind a négy országában vannak amatőr színházat támogató szervezetek, de nagyon kevés állami finanszírozásból gazdálkodnak, és fennmaradásuk nagyrészt önkéntes közreműködéssel biztosított. Egy-két ilyen szervezet stabil tagsággal rendelkezik, és a tagdíjak révén hatékonyan tudnak működni. A brit Kis Színházi Szövetség mintegy 110 amatőr színházi társulatból áll, akik saját színházzal rendelkeznek, közülük sok társulat egész éves amatőr színházi programokat kínál, a Szövetség pedig hálózati és támogató szervezetként tevékenykedik az AITA/IATA Szövetség tagjaként. Az iskolai drámaoktatás támogatása nagyrészt helyi döntés eredménye. Számos szervezet foglalkozik országos ifjúsági színházzal, és még több olyan szervezet van, amelynek tevékenysége egy városra vagy megyére fókuszál. Némi nehézséget okoz számomra annak megítélése, hogy mit tartok a jó gyakorlat jó példájának az Egyesült Királyságban. Mert bár a gyermekek, fiatalok és kiszolgáltatott felnőttek megóvására irányuló törekvések útja egy kanyargós, időnként félreérthető és sokakat megosztó út volt, azért úgy érzem, hogy a jogszabályok és új munkamódszerek kidolgozását, valamint a szemléletváltást egyszer majd a jó gyakorlat példájának fogják tekinteni. Az AITA/IATA jelenleg az Antwerpeni Egyetem segítségével folytat kutatást, mely a nemzetközi gyermek- és ifjúsági színházi fesztiválok COVID utáni jövőjére fókuszál. A kutatás eredményeit a tervek szerint júniusban a Debrecenben tartandó közgyűlésen vitatjuk majd meg a fórum részeként.
– A X. Színházi Olimpia előtt megjelenő Szcenáriumban három beszélgetést teszünk közzé. Az egyik megszólaló, Eugenio Barba az alábbiakat fogalmazta meg a világ válságjelenségeivel kapcsolatban: „A színház képes olyan nyomokat hagyni az életben, amik aztán átalakítják a környezetünket. Ez a hatás azonban nem mérhető. Ez szinte tragikus, hiszen nem mehetünk el egy politikushoz, hogy »Tessék, íme a bizonyíték, hogy a munkánk meghatározott számú embernél meghatározott minőségű átalakulást eredményezett«. Nem szükséges hatni ezekre az emberekre, maradhatnak olyanok, mint korábban voltak. Vannak azonban olyanok, akik éppen a színháznak köszönhetően érzik, hogy szükségük van megkongatni a vészharangot, hogy felébresszék az alvókat.” Ön mit üzenne olvasóinknak?
Az elmúlt években az európai kulturális szervezetek és hálózatok sokat dolgoztak azért, hogy megpróbálják megragadni és számszerűsíteni az „átalakulás” fogalmát. Ez magában foglalta a szükséges nyelvezet és a különböző mutatók kidolgozásának szükségességét a kulturális részvétel hatásának felmérésére, legyen szó színházról, táncról, kórusmozgalomról, fúvós- vagy szimfonikus zenekarokról stb. Több európai amatőr művészeti szervezet bevonásával végzett kutatás és adatgyűjtés támasztja alá ezt a munkát. A hard és a szoft indikátor adatok összegyűjtése alkalmasabb megközelítést kínál és teljesebb képet ad azoknak a politikusoknak, akiknek az a feladata, hogy fontolóra vegyék a kulturális élet e területének finanszírozását és támogatását. A számok itt döntőek: hányan vesznek részt amatőr színházban egy országban egy adott évben? De mennyivel erősebbek ezek a mutatók, ha hozzátesszük a kérdést: hányan érezték magukat jobban az életükben egy amatőr színházi produkcióban való részvételt követően? Képzeljük csak el, munka után fáradtan hazaérve, egy gyors vacsorát követően visszaszállsz a buszra, hogy próbára utazz egy hideg, sötét téli éjszakán, ahol a színházrajongó kollégák társasága és a születendő produkció iránt érzett várakozás feldobja a hangulatod, s pár órával később újjászületve és feltöltődve térsz haza.
A kultúra életünkben betöltött szerepét az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 27. cikke rögzíti: „Minden személynek joga van a közösség kulturális életében való szabad részvételhez, a művészetek élvezéséhez…”
A magyar származású Móczár Gábor elnöksége alatt az Európai Kórusszövetség, az Europa Cantat Európa-szerte gyűjtött adatokat a kórusok résztvevőinek számáról, minek eredményeként bizonyítást nyert, hogy Európában nem kevesebb, mint 37 millió ember vesz részt amatőr kórusban – ami az európai lakosság körülbelül 4,5%-át teszi ki, ami sok, a kultúra iránt érdeklődő szavazót jelent… ugyanez az adatgyűjtés még várat magára az amatőr színház tekintetében…
Mi, akik szeretjük a színházat és a művészeteket, értjük ezt. Tudjuk, miért veszünk részt, tudjuk, hogy ez hogyan dobja fel a mindennapokat, és milyen pozitív változást hoz családi és közösségi életünkbe. Bhután Királyság 4. királya is tudta. A lakosság jóllétére gyakorolt különböző hatások ismeretében vezette be az 1980-as években a „Boldogsági Indexet”. Ezen a mutatón keresztül Jigme Singye Wangchuck király kihirdette, hogy a bruttó nemzeti boldogság fontosabb, mint a bruttó hazai termék, így polgárai jólétét a nemzeti politika középpontjába helyezte, a nem gazdasági tényezőket pedig a gazdasági növekedést befolyásoló tényezőkkel egyazon szintre emelte. Ez a holisztikus megközelítés a nemzet előrehaladásának és fejlődésének nyomon követését illetően az elmúlt években elnyerte az Egyesült Nemzetek Szervezetének támogatását, és lassanként más forrásból is egyre több támogatást kap. Gondoljunk csak bele. vagyis merjünk belegondolni, hogy egy nap egy olyan civilizációban élhetünk majd, amelyben a polgárok jóléte és életminősége ugyanolyan fontos, mint az adott ország gazdasági jóléte: ha kreatív kulturális életünk ugyanolyan státuszt kaphatna, mint az életünk azon része, melyet produktív munkával töltünk. Ez valóban utópisztikusan hangzik, de ha nem törekszünk a tökéletességre, akkor nem valószínű, hogy valaha is elérhetjük azt…
Fordította: Lakó Zsigmond
“Gross National Happiness Is More Important Than Gross Domestic Product.”
Aled Rhys Jones, President of AITA/IATA, Responds to Questions From Szcenárium Editors
Within the framework of the 10th International Theatre Olympics, June 2023 will see the biennial world festival and annual general meeting of the International Amateur Theatre Association (AITA/IATA) in Debrecen, Hungary. The president of the Association, Aled Rhys Jones visited the city in February 2022 to view the future venues, and meet the Hungarian leaders of the organization. On this occasion, the editors of Szcenárium asked him about his decades-long relationship with his Hungarian colleagues, the operation of AITA/IATA founded in 1958, and the current situation in the United Kingdom regarding children’s, amateur, and university theatre. Finally, when asked what message he would like to convey to Hungarian readers, he responded: “…let us dare to imagine a future civilisation where the citizens’ wellbeing and quality of life is just as important as the economic prosperity of the particular country.”
(2023. június 4.)
