Bemutató: Az ajtó
A sikeres írónő és egy egyszerű asszony sorsa fonódik össze Az ajtóban. Kíváncsiságról, őszinteségről, szeretetről, a lelkiismeret terhéről is beszélgettünk Söptei Andreával, aki az írónőt alakítja, mégsem akart az írónő hasonmása lenni.
Szabó Magda ebben Az ajtóban a saját életéből merített. Önmagát írta meg az írónő figurájában, és Emerencet saját való életbeli bejárónőjéről mintázta. Szemben a regénybeli Szabados Magdával a színlapon a szerep neve megegyezik az íróéval. Ez a konkrétság nehezebbé vagy könnyebbé tette a figura megteremtését?
– Úgy döntöttem, nem akarom Szabó Magda-hasonmásként felépíteni a szerepet. A sok televízió-interjú, a jellegzetes hang, a rengeteg cikk alapján lett volna erre mód. Ez a konkrétság azonban leszűkítette volna a két ember viszonyának drámai dimenzióit. Számomra ez a valóságosság nem annyira érdekes, olyan háttérismeret ez, ami ma már nem is lényeges. Magamban kerestem a figura igazságát.
Két nagyon különböző ember kapcsolatát rejti Az ajtó…
– Sokrétű, bonyolult kapcsolat ez: a sikeres értelmiségi és egy egyszerű asszony sorsa fonódik össze. Van benne sokféle szín, egyfajta anya-lánya viszony is, annak minden ellentmondásával együtt. Az a fontos, hogy a kíváncsiság, a másik megértésének szándéka vezérli őket egymás felé. És ez sokszor nem könnyű. Igen, voltaképpen két ember szenvedélyes egymás felé fordulása ez a történet. Ez izgat benne a leginkább.
Hogyan jutnak ide? A regény elején az írónő vallomását olvassuk: „Én öltem meg Emerencet. Ezen az se módosít, hogy nem elpusztítani akartam, hanem megmenteni.”
– Az írónő szégyenben hagyja Emerencet azzal, hogy kinyitja élete titkait őrző lakása ajtaját, és ezzel – akaratán kívül – kiszolgáltatja a kíváncsi lakóknak a beteg asszonyt, akinek a macskái szétszélednek, a bútorait elégetik, otthonát feldúlják. Az írónő a beteg Emerenc gyógyulását akarja, de Emerenc inkább a halált választja, mert büszke lénye nem tudja feldolgozni a megaláztatást. Nincs feloldozás az írónő számára, marad a lelkiismeretfurdalás…
Milyen kép bontakozott ki Söptei Andrea számára az írónő-figuráról?
– Szenvedélyes, kíváncsi és őszinte ember ez az író, aki nyitott szemmel figyeli a világot, a többieket és elsősorban önmagát. Azt mondja a darab elején Emerencről, hogy különös, szabálytalan ez az asszony, egy sima, jelzéstelen víztükörhöz hasonlítja az arcát. A kíváncsiság vezeti aztán a másik mélyebb megismeréséhez. A kíváncsiságot érzem a kulcsnak. A történet elején a sikeres írónő fensőbbségesen viszonyul Emerenchez, amikor föl akarja fogadni bejárónőnek. Azután elkezdődik közös életük, és az írónőt fokozatosan maga alá gyűri Emerenc személyisége: igazságszeretete, tiszta és egyszerű erkölcse. A kíváncsiságból fakadó legyőzettetést próbáltam leginkább kibontani magamból.
Mennyi beleszólása lehetett a színészeknek abba, milyen legyen a regény színpadi változata?
– Sokat dolgoztunk a szövegen, húzásokat kértünk, betoldásokat javasoltunk, jókat vitatkoztunk. Próbáltuk minél inkább érthetővé tenni a jellemeket, a szituációkat, a szereplők egymáshoz való kapcsolatát. Aprólékosan foglalkoztunk minden részlettel, mindig vissza-visszamentünk az elejére, hogy kiderüljön, mi érthető, mi nem. Szabó K. István rendezővel és Kozma András dramaturggal jó volt így dolgozni, mert meghallgatták, átgondolták a javaslatainkat. Ez fontos, mert a színész így még inkább magáénak érzi a közös munkát.
A szerep hatással van a megformálójára is? Volt-e olyan felismerés, amire ez a próbafolyamat világított rá?
– Az írónő a lelkiismeretével viaskodik. Azzal foglalkoztunk tulajdonképpen hetekig, hogy milyen bugyrai, zugai, titkai és terhei vannak az ember lelkiismeretének. Hogy a lelkifurdalás miként is munkál, dolgozik az emberben. Ezzel kapcsolatban előjöttek a saját élményeim, emlékeim, próbáltam ennek fényében átgondolni saját tapasztalataimat is, és ezeket beépíteni a szerepbe. Szabó Magdának ez a műve kiváló emberismeretről árulkodik.
Vannak más kedvencei is?
– Felnőtt koromban kerültek kezembe a könyvei, a Régimódi történet, A Danaida, Az őz. Egyből beléjük szerettem. Stílusuk, a történetmondás szenvedélye nagy élményt jelentettek. Azért is érdemes Szabó Magdát olvasni, mert sokat megtudhatunk önmagunkról. Az ajtó titkai is erről mesélnek.
Ungvári Judit
(2021. szeptember 16.)
