Egy színház életében minden esetben ünnepi alkalom egy-egy bemutató. Hát még akkor, ha olyan nemzetközi hírű mester premierjére készül egy teátrum, mint amilyen a román rendező, Silviu Purcărete. A Meggyeskert című előadás március 2-i bemutatóját valóban ünnepi várakozás előzte meg, amit csak fokozott két aznapi kísérőrendezvény.
Silviu Purcăretét elsősorban színházi rendezőként ismeri a világ, aki legutóbb két évvel ezelőtt járt rendezésével Magyarországon. Akkor a MITEM-en mutatta be Faustját – rendhagyó helyszínen, az Eiffel Csarnok Műhelyházban. Kevésbé ismertek viszont a román mester fényképei, amelyekből a Meggyeskert bemutatója előtt nyílt kiállítás a Nemzeti első emeleti előcsarnokában. A tárlat a Nemzeti, a Román Színházi Szövetség (UNITER), valamint Románia Magyarországi Nagykövetsége közös szervezésében érkezett Budapestre.
Miután Kulcsár Edit dramaturg köszöntötte a megjelenteket, Vidnyánszky Attila igazgató méltatta Silviu Purcărete művészetét, amely „mély, finom, őszinte, kicsit szomorú és búcsúzkodó”. Meglátása szerint a román rendező „előadásai, színpadi képei képzőművészeti alkotások is, olyan képek, amelyek mindig az időről szólnak, hiszen egy-egy képbe nem egyetlen pillanat van belesűrítve, hanem az időtlenség, az örökkévalóság (…) ezért öröm elidőzni Silviu felvételei előtt”.
Ezután Marina Constantinescu, az FNT (romániai országos színházi fesztivál) igazgatója ajánlotta a kiállítást, amely szerinte kitűnő alkalom arra, hogy belépjünk Purcărete egyszerre melankolikus és játékos világába. A tárlat eredetileg – 98 felvétellel – a Bukaresti Nemzeti Színház előcsarnokában volt kiállítva, s ezt a gyűjtést a szervezők felvezetőnek szánták Purcărete művészetének megismeréséhez. A tárlat ötletgazdája után maga Purcărete köszönte meg a megtisztelő lehetőséget, hogy képeit megmutathatja a magyar közönségnek.
A kiállításmegnyitóról Vidnyánszky Attila kísérte át az érdeklődőket a Meggyeskert-bemutató előtti másik programra. „Egy igazi nagy drámai művésznőre emlékezünk most, akinek titka volt. A páholyokat továbbra is a közönségünk szavazatai alapján nevezzük el egy-egy művészről. Mezei Mária – egykori vallomása szerint – a nézők szívébe szeretett volna bekerülni, és az a tény, hogy ennyi szavazatot kap még évtizedekkel a halála után is, azt bizonyítja, hogy ez sikerült neki.” A Nemzetiben 2015 októbere óta van műsoron a Hoztam valamit a hegyekből című, Mezei Mária életéről szóló előadás, amelyben Tóth Auguszta önálló est keretében mutatja be az asszony, a művész, az ember sorsát. Ebből az estből adott elő Tóth Auguszta egy dalt a páholyavató ünnepségen, a színművészt zongorán kísérte: Szilassy Nelly.
A Nemzeti azonban nemcsak páholyelnevezéssel tiszteleg a múlt teljesítményei előtt. Vidnyánszky Attila elmondta: „Felejtős korban élünk, néha saját magunkról is megfeledkezünk, a Nemzetiben megpróbálunk a magunk szerény eszközeivel ellenállni a felejtésnek. Emlékezünk és emlékeztetünk nagyjainkra. Nemrég Bessenyei Ferenc előtt tisztelegtünk a Bessenyei 100 – »Én úgy szeretek élni!« című gálaesttel, és neki állítottunk emléktáblát. A Nemzeti és a Maszk együttműködésével folytatni fogjuk ezeket az emlékező alkalmakat. Legközelebb március 28-án avatunk emléktáblát a 90 éve született Psota Irénnek.”
Lukácsy György
(2019. március 5.)