Bemutató: Egy ember az örökkévalóságnak
THOMAS MORE: Felséges uram…
VIII. HENRIK: Semmi udvari modor, semmi ceremónia, Thomas. Üljön le. Hiszen maga a barátom – vagy nem?
MORE: Felség…
HENRIK: És hála Istennek, a jó barátom ugyanaz, aki a kancellárom. Aki, merem állítani, szívesebben lett a barátom, mint a kancellárom.
MORE: Tudatában lévén, milyen szegényes a tehetségem…
HENRIK: A tehetségét majd én ítélem meg, Thomas. Tudja-e, hogy Wolsey ajánlotta magát kancellárnak?
MORE: Wolsey?
HENRIK: Mielőtt meghalt, magát jelölte meg. Wolsey nem volt ostoba ember.
MORE: Páratlanul tehetséges államférfi volt, felség.
HENRIK: Valóban? Valóban így gondolja? Akkor miért hagyott cserben Wolsey? Ez árulás volt! Úgy van, árulás. Igazam volt, hogy megtörtem. Gőgös ember volt, és cserbenhagyott. (More szóra nyitná száját.) Cserbenhagyott abban az egy dologban, ami fontos volt nekem. Az egy dologban, ami fontos, Thomas, akkor is, most is. És miért? Mert pápa akart lenni! Igen, ő akart lenni Róma püspöke. Mondok magának valamit, Thomas, és maga sem tehet mást, mint hogy igazat adjon nekem: Angliában sohasem volt mulatság az élet, amíg bíborosaink voltak. De nézze meg most. Micsoda este! Az oroszlánt is legyőzné az ember.
MORE: Van, aki képes rá.
HENRIK: Thomas, erről jut eszembe, ami a válásomat illeti, elgondolkodott már rajta?
MORE: Egyebet sem teszek.
HENRIK: És lát valami megoldást?
MORE: Arra, hogy elváljon Katalin királynétól? Megbocsásson, de csak azt látom egyre világosabban, hogy semmiképp nem járhatok egy úton felségeddel, nem szeretnék részt venni ebben.
HENRIK: Akkor hát nem gondolkodott róla eleget…! Úristen, Thomas, miért van ellenem, a szívem vágya ellen, a szívem gyökere ellen?
MORE: Bocsánatot kérek, ha megbántottam.
HENRIK: Beszéljen hát.
MORE: Amikor átvettem a nagy pecsétet, felséged megígérte, hogy nem fordul hozzám ebben az ügyben.
HENRIK: Eh. Akkor hát megszegem a szavamat, More mester! (...)Tisztában van vele, Thomas, hogy a lelki üdvösségem forog kockán? Ez nem volt érvényes házasság: bűnben éltem a bátyám özvegyével. Mózes szerint: „A te fiútestvéred feleségének szemérmét fel ne fedd.” Mózes, harmadik könyve, 18. rész 16. vers.
MORE: Igaz, felség. De Mózes ötödik könyve…
HENRIK: Mózes ötödik könyve kétértelmű.
MORE: Felség, én nem vagyok illetékes ilyen ügyekben. Úgy gondolom, hogy ez a Szent Székre tartozik.
Jogász, államférfi, költő, az anglikán és a katolikus egyház szentje (1935). Jómódú londoni családba született, s bár érdekelte a papság, inkább családot alapított, és ügyvédi pályafutása mellett hamar beindult diplomáciai és politikai karrierje. Kezdettől fellépett minden protestáns mozgalom ellen, a római katolikus egyházhoz akkor is hű maradt, amikor VIII. Henrik (1491–1547) angol király az utódlás biztosítására hivatkozva bejelentette válási szándékát Aragóniai Katalintól. Mivel a nagy tekintélynek számító, és 1529-ben lordkancellárrá kinevezett Morus ez ellen hivataláról való lemondásával tiltakozott, kivívta uralkodója haragját. A londoni Towerbe zárták, majd a halálos ítélet meghozatala után lefejezték. Legnagyobb hatású műve az Utópia. Nekünk, magyaroknak különösen érdekes a börtönben írt, Erősítő párbeszéd balsors idején című műve. Ez két magyar nemes dialógusa, akik a mohácsi vészt követő török hódoltság korában beszélnek az idegen vallás térhódításáról és a hitehagyás veszélyeiről.
HENRIK: Thomas, Thomas, hát szüksége van az embernek pápára, hogy az mondja meg, mikor követett el bűnt? Ez bűn volt, Thomas, én beismerem, és meg is bánom. És Isten megbüntetett érte, nincs fiam. (…) Kutya kötelességem, hogy eltaszítsam a királynét, és a világ valamennyi pápája, vissza egészen Szent Péterig, mind nem állhat közém és a kötelességem közé! Hogy lehet az, hogy ezt maga nem érti? Mindenki más érti.
MORE: Akkor mi szüksége van felségednek az én gyarló támogatásomra?
HENRIK: Mert maga tisztességes. És ami még fontosabb a cél érdekében: mindenki tudja, hogy maga tisztességes… Vannak ezek a Norfolkok, akik követnek engem, mert az én fejemen a korona, és vannak ezek a kis Cromwell mesterek, akik követnek engem, mert éles fogú sakálok, és én vagyok az oroszlánjuk, és van a tömeg, amelyik követ engem, mert mindent követ, ami egyáltalán mozog. De maga más.
MORE: Borzasztó, ha rágondolok, mennyire nem vagyok felséged kedvére való.
HENRIK: Ugyan, Thomas. Én tisztelem a maga őszinteségét. És a tisztelet olyan, mint a víz a sivatagban…
(részlet a darabból)
(2019. február 1.)
