Nemzeti Most Magazin
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
2024. november 5. - Imre Napja

„Mindig az oroszt játszom!”

Varga József – ezúttal a Trezorban

A legújabb magyar történelmi thrillerben szovjet tisztként tűnik fel Varga József. A Nemzeti színésze beszél alakításáról a Trezor című moziban, és arról, hogy miért nem nézi vissza magát soha. Szinte soha.

Trezor  |  Fotó: Szvacsek Attila

Amikor megnézte a Trezort, el tudott vonatkoztatni attól, hogy szerepel benne?

– Elmentem a bemutatóra, a vetítés végén én is kiálltam a vászon elé, és megtapsoltak. Ennél többet nem illene mondanom a filmről, hiszen szerepeltem benne. De annyit talán mégis, hogy érdekes volt, a nézők nevettek is, sírtak is rajta, úgyhogy nem bántam meg, hogy elmentem. Merthogy nem szokásom visszanézni magamat.

Nem túlzott szemérmesség ez egy színésztől?

Varga József 

– Apám, ha hazaért a munkából, bekapcsolta a rádiót, fülben is volt neki a rádiójátékoktól a versekig sok minden. Tőle örökölhettem azt, ami miatt színész lettem. Az ő keze alatt minden hangszer megszólalt. A beregszászi társasházban, ahol laktunk, minden pulya nálunk gyűlt össze, mert szerették hallgatni apám flótázását. Ezzel együtt, amikor felvettek a színművészetire, apám csak lemondóan sóhajtott: színész?!

Emlékszik az első filmszerepére?

– Még a kijevi színművészetire jártam, az első magyar színészosztály tagjaként, amikor egy szír rendező vizsgafilmjében játszottam. A nevére sem emlékszem, csak arra, hogy hóban, fagyban gyalogoltunk órák hosszat. Az első jelentősebb szerepem Sára Sándor A vád című filmjében volt, ami az 1944-ben Magyarországra érkező szovjet csapatok fosztogatásairól szólt.

Varga József
1965-ben született Beregszászon. 1993-ban végzett a kijevi Karpenko Karij Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház egyik alapítója lett, máig tagja. 2006 és 2013 között a debreceni Csokonai Színházban, 2013-tól a Nemzeti Színház társulatában játszik.
A Nemzetiben többek között a Bánk bán, a Szentivánéji álom, a János vitéz, a Körhinta, az Egri csillagok, a Mesés férfiak szárnyakkal, az Egyfelvonásos Csehov-komédiák és a Tóték című előadásokban látható.

– Hát kit? Mindig az oroszt játszom! Trill Zsolt is szovjet katonaként volt benne, a történet szerint miatta ölték meg a Szakácsi Sándor által játszott magyar apát, akinek az egész családját meghurcolták. Sára Sándor egyszer csak lejött Beregszászra, éppen a Godot-ra várvát próbáltuk. Az épületen átfújt a szél, a téli hidegben majd’ megfagytunk. Sándor pedig csak fotózott minket: „Maguk csak dolgozzanak tovább nyugodtan.” Így nézett ki akkor egy casting. Ami azóta sem változott: amerre csak meghívtak filmekbe, mindenhol oroszt kell játszanom. Na, néha ukránt. Testőrt, banditát, határőrt…

A Trezorban Danyilov szovjet tiszt szerepében létező embert karikíroz?

– Egyszer csináltam ilyet pályafutásom során, azt is színpadon: a Zoltán újratemetve című előadásban Jenci bácsi szerepéhez vettem kölcsön egy gesztust egy régi ismerőstől. Sosem felejtem el. Schober Ottó bácsi harminc évig vezette Beregszászon a műkedvelő színházat, és neki volt egy arckifejezése. Egyszer együtt próbáltunk átmenni a határon. Csakhogy az én táskámban lapult egy oszcillográf – akkoriban lehetett kereskedni efféle műszaki cikkekkel –, amit Beregszászon azzal a szándékkal, hogy majd Pesten eladom jó áron. Határ, ellenőrzés, „nincs semmi elvámolnivaló”. A vámos viszont kipakoltatta a csomagomat, és megtalálta ezt a műszert nálam: „Hát ez mi?” Úgy szégyelltem magam… Ahogy akkor Otti bácsi rám nézett, azt idéztem fel az előadásban. Valami ilyesmi volt az arcára írva: „Józsi, hát miért nem szóltál nekem?” Ezen kívül sosem utánoztam senkit. Danyilov is csak amolyan szovjet tiszt. Mint a Budapest gyilkolására hazánkba érkező másik szovjet ezredes, akit Bezerédi Zoltán alakít a Trezorban. Zoltán egyébként még beszél oroszul, de a legtöbben itthon már csak annyit tudnak az iskolai jelentésekből: Továris ucsityel, „tanár elvtárs…” – de ennél többet már egyre kevesebben. Én meg mindig örülök, ha oroszul beszélhetek. Hát még filmen!

 

Lukácsy György

 

Varga József

fontosabb filmes szerepei

Az omnibusztól a metróig (r. Zsigmond Dezső), 1995

A vád (r. Sára Sándor), 1996

A méhek tánca (r. Mispál Attila), 2007

Liberté ’56 (r. Vidnyánszky Attila), 2007

Utolsó idők (r. Mátyássy Áron), 2009

A szarvassá változott fiú (r. Vidnyánszky Attila), 2014

Aranyélet (r. Mátyássy Áron és Dyga Zsombor), 2016

Trezor (r. Bergendy Péter) 2018

 

Mit rejt a Trezor?

A történelmi thrillerek mestere, Köbli Norbert forgatókönyv-író (A berni követ, Szürke senkik, Örök tél) és Bergendy Péter rendező (A vizsga) egy 1956-os történetet mesél el.

A belügyminisztérium trezorkulcsai elvesznek a forradalom zűrzavarában. Ezért alig néhány nappal a szabadságharc vérbe fojtása utána a rendőrök kihoznak a börtönből egy hajdani bankrablót (Anger Zsolt), hogy fúrja meg nekik feltörhetetlennek hitt trezorjukat. A fegyenc azonban egész mást talál a feltáruló trezorajtó mögött, mint amire számított, és onnantól egy izgalmas, fordulatos játszma veszi kezdetét, ahol senki és semmi nem az, aminek látszik.

(2018. december 11.)