Nemzeti Most Magazin
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +36 1 476 6800
2017. október 19. - Nándor Napja

Interjú

Arany 200

„A legnagyobb élő költő”

Kovács Ákos Arany János verseiből összeállított estje


Személyes hangvételű Arany-esttel debütált Ákos a Nemzeti Színházban, a költő születésének kétszázadik évfordulója alkalmából. A népszerű énekes, aki nem először vágja a fejszéjét „prózai” estbe, a számára legkedvesebb verseket válogatta össze az életműből.
 


A temperamentuma alapján inkább Petőfihez sorolná az ember... Mi az, ami mégis megfogta Arany műveiben, karakterében? Régi ez a vonzódás?

– Tanáraim indítására idestova negyven éve mondok verseket. Arany János balladáinak a világával a Fazekas Gimnázium diákjaként találkoztam először, mondhatni, sorsszerűen. Olyan legendás magyartanárok segítettek az értelmezésben-versmondásban, mint Babits Éva vagy Filó Katalin. Nagy szerencsémnek tartom, hogy még időben el tudtam mondani nekik, mennyit kaptam tőlük, mert sajnos már egyikük sem él. Arany János műveltsége, filmes látásmódja, dramaturgiai érzéke kamaszként lenyűgözött, és ugyanúgy hat rám ma is.


Nem öreges, nehézkes ez a költészet – már csak a nyelvezete miatt is – a mai, pörgős világban?

– Ez a világ és főleg annak mai magyar irodalma nagyon más és feltétlenül szegényebb lenne Arany nélkül. Rengeteg mai szerzőnek és befogadónak is igazodási pont, sokunk számára meghatározó költő. A pörgős világot megénekelhetik a kortárs szerzők. A történelmi balladákat jobbára én is kihagytam a műsorból, de – ha elfogadjuk, hogy a kultúra művelést jelent, önmagunkét elsősorban, aztán másokét – nyugodtan színpadra lehet vinni nehezebbnek tűnő szöveget is, nem kell ettől megijedni. Az sem mellékes, hogy ide elsősorban olyan érdeklődőket várunk, akik számára Arany János világa nem teljesen idegen. Sok értelmezési munka és vita tüzében született meg az előadás, remélhetőleg ez is átüt rajta. Szigethy Gábor irodalomtörténész, több generációnyi színész tanára rendezte a színpadi változatot és a hangoskönyvet is, ő éppen a bemutató napján lesz 75 éves. Ha én újoncnak is számítok a színházban, ő biztosan nem az. Igaz, annak is lassan tíz éve, hogy Krúdy novelláit rögzítettük, és felolvasóestekkel kezdtük járni az országot.


Mi alapján válogatott a művek között? Inkább összegző vagy inkább szubjektív lett ez az összeállítás?

– Azt hiszem, teljesen szubjektív. A legkedvesebb verseimet válogattam össze, a sötét, drámai hangvételűektől néhány derűsebb darabig. Szigethy tanár úr szerint az előadásunk leginkább személyes vallomásra hasonlít. Hogy más számára is azzá válhat-e, arról a közönség mond ítéletet. Az est záródarabját korábban nem ismertem, a tanár úr hozta, megrendítő értekezés arról, hogy a költő számára az anyanyelv jelenti az otthont. Úgy fogalmaz, hogy a saját nyelvi közegén kívül a dal csak „üvegházi növény”. Elég modern?


Van kedvence?

– Kamaszkoromban A kép-mutogató volt a belépőm a balladák világába, ez az első szerelem, de a próbák közben mindig más vers lett az aktuális favorit. Pillanatnyilag az előadás könnyedebb hangvételű darabjait várom jobban. A nyelvezete ezeknek sem egyszerű, a szöveg se kis mennyiség, de nagy boldogság, hogy összeállt ez a műsor. Vidnyánszky Attila meghívása nyomán a Nemzetiben mutathatjuk be, ezt komoly megtiszteltetésnek tartom, hálás vagyok érte, ahogy Blaskó Péter közreműködéséért is. Lábremegős élmény, hogy éppen a Kaszás Attiláról elnevezett kisteremben kaptunk helyet: a fiatalon elhunyt színésszel közeli barátok voltunk, verslemezt is rögzítettünk együtt. Meghatározó, hogy ebben a térben születik meg az előadás, nem lesz könnyű vele más színpadokon megjelenni, pedig igazán kevés technikát, kelléket igényel.


Van köze az Arany-est bemutatójának a leköszönőben lévő emlékévhez, vagy véletlen egybeesés az időzítés?

– Sok-sok éve mondom, hogy Arany Jánost a „legnagyobb élő magyar költőnek” tartom. Ez alkalmat ad jóakaróimnak arra, hogy időnként figyelmeztessenek: apró hiba csúszott a nyilatkozatba, mert a költő már nem él… Pedig ha nyelvében él a nemzet, akkor egy ilyen előadással megkísérelhetjük életre kelteni a szerzőt is. A műsor terve nagyon régi, a megvalósításhoz az emlékév adta az apropót, valamint az anyagi segítséget is.


Rögtön az est elején egy vallomással indít: magyarságról, nemzettudatról. A szöveg minden szavával tud azonosulni?

– Csak olyan verseket választottam, amelyekkel azonosulni tudok. Hadd tegyem hozzá gyorsan, hogy ez nem volt észvesztően nehéz feladat. Az estet indító tétel olyan, mintha a huszonéves önmagamhoz szólna: az ember sokáig azt gondolja, hogy személyes hitelét, valódi értékét csak külföldi elismerés vagy világsiker igazolhatja. Arany János másképp gondolta, lényegében kinevette ezt a hozzáállást – egyebek mellett ilyen elemek miatt tartom frissnek, mainak. Lényegében azt mondja, a hazai feladat épp elég az embernek, néha még nagyobb is, súlyosabb is, mint a világhódítás. Furcsa szembesülni azzal, hogy ez a téma minden korban ennyire aktuális.

 

Sashegyi Zsófia

(2017. október 2.)