Básti Lajos

Negyven éve hunyt el Básti Lajos Kossuth-díjas, Kiváló és Érdemes művész, az egyik legszebben beszélő magyar színész.
 

Zsidó származású kereskedő családban született. 1935-ben szerezte meg színészdiplomáját, mások mellett Fónay Márta, Gobbi Hilda, Perczel Zita, Szörényi Éva, Gellért Endre osztálytársaként. Bárdos Artúr Belvárosi Színházába vitte első szerződése. Állítólag a Szent Péter esernyője forgatásakor (1935) Cziffra Géza filmrendezőtől kapta a Básti nevet (előbb Bergerről Beregire magyarosított). 1937-től a Vígszínházban játszott, de a zsidótörvények miatt egy idő után nem szerepelhetett, kétszer vitték el munkaszolgálatra.

1945 után a Nemzeti Színházhoz szerződött, amelynek – négy évnyi víges kitérőt leszámítva – haláláig tagja, vezető színésze volt.

Volt Ádám, Csongor és Bánk bán, remek Shakespeare-színészként játszotta Hamletet, Antoniust, Brutust, és a Blaha Lujza téri Nemzetiben a felrobbantása előtti utolsó előadáson is ő Lear király.

Közel száz szerepet alakított, a legnagyobbakat elképesztő szériában: százszor volt Csongor és Bánk, négyszázötvenszer Ádám (a szerepéről könyvet is írt: Mire gondolsz, Ádám?), háromszázszor játszott az Ármány és szerelemben (volt Ferdinánd, később a kancellár), hétszázötvenszer volt Higgins Shaw Pygmalionjában és a My fair ladyban is.

Számos filmje közül máig játszottak a Jókai-feldogozások: A kőszívű ember fiai, Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, és a kivételes humorát mutató Butaságom története Ruttkai Évával. Kiváló versmondó volt, évekig tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán.

Két színésznővel kötötte össze az életét: első felesége Ferrari Violetta, a második Zolnay Zsuzsa volt (ebből a házasságból született a színészmesterséget folytató lánya, Básti Juli).

1. Hiszek a portalanított és légkondicionált színpadok és öltözők dolgozó embernek és alkotóművésznek kijáró jövendő évszázadában.
2. Hiszek a jólfizetett műszaki személyzet nesztelen munkájában, és a jó színház templomi csendjében.
3. Hiszek a jó díszlet észrevehetetlenségében.
4. Hiszek a színpadi világítás drámai funkciójában.
5. Hiszek a klasszikusok modernségében.
6. Hiszek a tiszta beszéd ABC-jében és a magyar nyelv Arany János-i törvényeiben.
7. Hiszek a színész alá- és fölérendeltségében.
8. Hiszem, hogy az élményt és szórakozást nyújtó színház az ország munkakedvének pénzben ki sem fejezhető ösztönzője és emberi fejlődésének formálója.
9. Hiszek a pénztárban.
10. Hiszek a közönségben.
11. Hiszek az ifjúságban.
12. Hiszek a drámai színész humorában.
13. Hiszek a jó komikus drámai erejében.
14. Hiszek a közepes és rossz rendezők kártékonyságában, mert a színészbe kapaszkodnak, ugyanakkor önnön nívótlanságukat hiszik mércének.
15. Hiszek a jó rendező röptető varázserejében, akinek keze nyomán – nehéz harcban – megszépül a munka, kivirágzik az előadás, igaz, nagy formát futhat az együttes, megtelik a nézőtér és mindenki érzi: jó élni.
16. Hiszek a reneszánsz-sodrú író-rendező-színész-dramaturg eszményi létjogosultságában, aki világrangú hiteles mércét tud állítani a magyar színivilágban.

Ámen.
 

(1972)

(2017. október 2.)