Ötödik éve, hogy készítettem e' darabot, mikor az Erdélyi Múzeumban a' Kolosvári leendő Játék-színtől Felszóllitás hirdetett. Nem volt e' pénz? vagy - a'mit szégyen volna hinni - nem találtatott valamire való munka, és igy a' neszt csak az idővel akarták meghalatni? de valójában a' híre elis némúlt, vagy legalább én nem tudok rólla. Részemről elegendő hálát nem adhatok, hogy így esett; mert megvallom, hogy gyengét írtam: mindazonáltal ezzel nem azt czélozom, hogy most egyj Fénikszet mutatok elé - nem, hanem csak jobbat. Éles szemek olvasgatták, és figyelmetessé tettek a' szépre, úgy, mint a' rútra: most is gyönyörködve olvasom: Bárány Boldizsár Ur' akkori Barátomnak írásban adott Rostáját - mindenkori szíves emlékezetem légyen köszönetül.
***
"Dráma, dramaturgia - ezek nálunk éppen annyira esmeretesek névvel, mint esmeretlenek voltaképpen. Én magam (mint egy parlagi ember) csak azokról bennem rémlő képzeleteket mázolok. - Gyakorta sóhajtunk azon, hogy csupán a dramaturgia az, amely hazánkban meg nem foganszik. A külsők óhajtva hánytorgatják, hogy miért nem vág a magyar is bele e nemébe a gyönyörűségnek. Azt is hiszik, hogy erre a magyar alkalmatlan; sőt, hogy a nyelv inkább dalokra, mint beszédekre van puhítva: de senki sem akarja azon gáncsokat látni, melyek az ebben teendő cáfolástól bennünket visszatartóztatnak - miért? - ha jót nem írhatsz, a rosszal elmaradhatsz!" "Bánk bánom nem engedődött meg az eléadásra, hanem csak a nyomtatásra - miért? Királyné gyilkolás végett? vagy hogy hellyel-hellyel az érző ember keserűen felszóllal? nem! csak azért, mivel Bánk bán nagysága meghomályosítja a királyi házét. Teszem már most (noha ez inkább recenzióra, mint a cenzurára tartozna), hogy Bánk, kinek lépései alatt reng Magyarország, sokkal csekélyebb volna: nem a másik extrémbe esne-e az ember, és a cenzura azt hengerítené elé, hogy egy hitvány jobbágy miként döfhet egy koronás főbe? holott így egy hatalmas, egy királyi Bánk nem mint jobbágy öl, hanem mint élet-halál ura hazájának és becsületének teszi meg, mint vetélkedő vetélkedőjén, a maga erőszakos áldozatját."
***
"A Bánk bán - mint minden szellemi remek - nem olyan formán egyedüli már, mint a Gioconda, mint a képzőművészet remekei. Itt az eredetit semmiféle hozzányúlás nem érintheti, nem másíthatja. Amit én végeztem: ajánlat. Elutasítható és folytatható. Az eredetit nem kisebbítheti, csak emelheti. Vele nem sérteni, hanem szolgálni akartam. Ha nem sikerült, magam tépem el. Épp azért, mert az akadémiailag halhatatlan Katona Józsefet élő szerzőnek becsülöm. Csaknem kartársnak, hogy mégis szentségtörőt mondjak. Értékük tudószerzők pedig még a botrányig forrósodó zajt is jobban szívelik maguk körül, mint az áhítatos hallgatást. Taglaljuk minél többet a hős bánt, beszéljünk minél gyakrabban s forróbban a korán elhallgattatott Legelsőnkről."
(2017. szeptember 1.)
