Az Úr komédiásai
„Testvéreim, szegény emberek, mindig a fény fog győzni!... A nap!... amely megvilágította útjaimat, megvilágítja a ti útjaitokat is, szegény emberek szerte a világon, szabadulásotok felé menet!...” – így írta meg Ferenc utolsó szavait Ghelderode. Ferencet állítólag egyetlen dologgal tudták megharagítani a rendtársai: ha savanyú-szomorú arccal tettek-vettek a világban. Ő a tiszta öröm szentje, a Nap, a Hold és a Csillagok fivére, aki a madaraknak prédikált, és végtelen szeretetével megszelídítette a vérengző farkast.
Hosszú és fájdalmas utat tesz meg Ferenc az örömre ébredésig: szorongásoktól és félelmektől meggyötört szívét kell tisztára mosnia, hogy ott meglelje Istent. Ezen az úton vezet végig bennünket Ghelderode műve egy lélek felemelkedésének történetét tárva elénk, amelyben minden figura – még a legvisszataszítóbb is – valójában e lélek segítője. A Halál maga is a kezdetben félelmetes tábornokként látott lényből végül fényes angyallá nemesül, aki az anyagi világból való szabadulást hozza el Krisztus szegényének, ahogyan Szent Ferencet nevezték. Szorongással és szorongatással teli korunkban nem lehet elégszer hallatni, megénekelni a Szeretetet és az Örömöt, amely egy és ugyanaz.
A látványos és mozgalmas produkció Bakos-Kiss Gábor főszereplésével, a Nemzeti Színház művészeinek és a Bozsik Yvette Társulat táncosainak az előadásában látható.
(2017. február 24.)