A miniszter felesége
A miniszter feleségének próbáján járunk, és épp azt a jelenetet csípjük el, amikor Zsivka (ő a miniszter felesége) és szűk családja megtudja a hírt: az eddig nem sokat felmutató hivatalnokból, Popovics Szimeunból (a férjből) miniszter lett. A lánya, a veje és a felesége, Zsivka örömtáncot lejt: vége a nélkülözésnek, a kölcsönökből fenntartott életnek. A hatalom fénye hirtelen besüt az ablakon, a még szegényszagú berendezésre. Zsivka asszony ugyanakkor az eufória pillanatában is odaszúr a felemelkedő családba egyre kevésbé illő vejének, Csédónak, akit Farkas Dénes alakít.
– Az édesapám hivatásszerűen foglalkozott a politikával. A rendszerváltozás után egy ideig az SZDSZ tagja volt, így aztán van képem arról, milyen együtt élni egy politikussal – mondja Farkas Dénes. Ma is fájlalja, hogy a költőként, íróként is számon tartott apja, Osztojkán Béla sokkal kevesebbet tudott foglalkozni az irodalommal azokban az időkben. Az ember egy részét bizonyosan felfalja a politika, teszi hozzá. Mint ahogy az is világos, hogy a politikai pálya voltaképpen színészi pálya, a politikus pedig színész: játszik magának, játszik a választóinak.
Csédó, a vej és Dára, a miniszter lánya a húsosfazék körüli tülekedésben is megőrzik ártatlanságukat és tisztaságukat, amit leginkább az egymás iránt érzett szerelmük garantál. Persze egy kis eltévelyedés azért belefér.
– Egy kis férfiúi irigység azért felbukkan ebben a Csédóban a miniszteri após iránt, de igyekszik arra is felhasználni az új helyzetet, hogy lendítsen valamit saját, nem túl rózsás anyagi helyzetén. De alapjában véve nem veszi el az eszét a hatalom közelsége – magyarázza Farkas Dénes, hogy miként viselkedik az általa játszott karakter. Már csak azért sem torzul el teljesen a személyisége, mert hamar az áldozatok között találja magát: gyanús múltja, bizonytalan egzisztenciája, nevenincssége miatt egyre inkább kilóg a felemelkedőben lévő famíliából. Nem csoda, ha végül ő is ármánykodni kezd, csakhogy ezt nem (csak) a pénzért teszi, hanem szerelemért: nem akarja elveszteni Dárát. Csédó figurájában épp ez az ív a legérdekesebb, ahogy az őt ért igazságtalanságtól eljut a saját igazságáig. Aztán mosolyogva még hozzáteszi a színész: – És még az is lehet, hogy a hatalom kísértései végül kapitulálnak a szerelemmel szemben.
És hogy milyen politikus lenne civilben Farkas Dénes? Teljesen alkalmatlan erre a szerepre, válaszolja nevetve, de ha már mindenáron választania kellene egy tárcát, akkor kultuszminiszter lenne. Első intézkedésével azonnal több forrást biztosítana a kultúrának, mert ő is azt vallja, amit Churchill mondott, amikor a világégés idején a hadi kiadásokra akarták fordítani a kultúrára szánt pénzt is: akkor mi értelme lesz megnyerni a háborút? A lelki torzulások és a hatalomtól való függés ellen pedig a legjobb recept a felelősség lenne, de ebben már a szerb szerző sem igazán bízott. A mai tapasztalataink pedig őt igazolják.
– Olyan lehet politikus családban felnőni, mint híres színészek gyerekeiként: egyfelől nehéz, mert folyamatos megfelelési kényszer alatt állsz, és akármit teszel, semmi sem elég jó, másfelől pedig mégiscsak könnyebb az érvényesülés – magyarázza Tompos Kátya, aki amúgy egészen politikamentes környezetben cseperedett fel. Mindenről beszéltek a szülei, csak a politikáról nem, így könnyen tud azonosulni a karakterével, akit sokkal inkább érdekel a kalapvásárlás, mint a miniszterség körüli hercehurca.
– Azt még nem döntöttem el, hogy mennyire tudatos ez az elzárkózás. Ösztönösen védekezik-e így Dára, vagy egyszerűen nincs benne felelősségtudat. A divat iránti érdeklődése mindenesetre kissé elszigeteli a való világtól, és így önkéntelenül is leveszi a válláról az életre vonatkozó döntések súlyát, a szerelemben viszont nem ismer tréfát. Ez a lány képes szeretni, minden körülmények között. Ezért is ő az egyik legszimpatikusabb karakter a sok szerencselovag között.
És hogy Tompos Kátya belevágna-e a politikába, lenne-e first lady? Válasz helyett csak nevet, azt viszont már elképzelhetőnek tartja, hogy egy napon nők irányítsák a politikát. Valószínűleg kicsit jobb lenne a világ, bár az is lehet, hogy a nők is megennék egymást egy idő után, ahogy a férfiak. Ő persze nem kalapvásárlással védekezik a politika mindennapos támadásai ellen.
– Igyekszem mindenféle véleményt meghallgatni, és a sokszínűségben megtalálni az igazságot – mondja. Újságot viszont nem olvas, mert ha mégis, csak felbosszantja magát, sőt fel is dühíti… A düh pedig nem jó tanácsadó, még a színpadon sem.
Branislav Nušić szereplői, akiket A miniszter feleségében megírt, nem az igazságot keresik, hanem a meggazdagodás, a boldogulás apró esélyeit. Egy életünk van, és az élet nagy igazságait is könnyebb elviselni, ha már tele a zsebed – így kacsint össze a szerző a nézővel. Tévedett volna?
Papp Sándor Zsigmond
Fotó: Eöri Szabó Zsolt
(2016. december 6.)
