(részlet a darabból)
Fordította: Kozma András
LAURENZ: De honnan veszed, hogy igaza van? Beszívott, mint egy disznó, összevissza kamuzik neked, te meg belemész, mert jól jön a depressziódhoz, amit te magad hozol össze magadnak, hogy még jobban föl tudd fújni a saját kibaszott egódat. Mit hallgassalak én itt benneteket, mikor látom, hogy egyszerűen hergelitek magatokat, kéjelegtek a saját fájdalmatokban, meg hogy milyen boldogtalanok vagytok, meg hogy állítólag az egész világ fetreng a hazugságban?!
Egyszerűen fos ez az egész, amit itt dumáltok. Egyszerű önsajnálat az egész, a saját egótok sajnáltatása. Egyszerűen nyavalyogni akartok magatokon, zokogni a hiányosságaitokon és a komplexusaitokon. Bele vagytok ragadva a komplexusaitokba és rá akarjátok zúdítani a többiekre. Mint ez a nagy, kedvenc rendezőtök, az a Lars von Trier, ti is az emberek komplexusaiból meg önsajnálatából akarjátok a saját dicsőségeteket meg a lóvét megszerezni magatoknak.
És tényleg ez a főhazugság – amikor a saját szívednek hazudsz. Át akarjátok baszni a saját szíveteket, be akarjátok magyarázni neki, hogy egy szar? De miért? A szívünk egyáltalán nem egy szar, és az nem nyüszít és nem nyavalyog. Mi nyüszítünk és nyavalygunk. Mi panaszkodunk állandóan amiatt, hogy milyen rosszak vagyunk. Megrendezzük színházban, filmeket csinálunk, és ettől egyre rosszabbak és rosszabbak leszünk. Ahelyett hogy szeretnénk, nyüszítünk, hogy nincs szeretet, ahelyett hogy változnánk, arról győzködjük magunkat, hogy semmin se lehet változtatni. De minek kéne magamat állandóan leönteni szarral? Ha ki akarunk vergődni ebből a szarból, akkor minek öntjük állandóan a fejünkre? Az emberek nem szarok, Magda, az emberek csak azt gondolják, hogy szarok. Ne hallgass erre a csávóra, ez nem az igazságot keresi, csak a saját bűnét akarja elsikálni a feleségével szemben. Saját magát igazolja vele, hogy ő állítólag gyönge és rossz, de tulajdonképpen tetszik neki, hogy ilyen, ez a lényeg.
Nem ígérem neked, hogy soha nem csallak meg, Magda, de ígérem neked, hogy a saját életemmel kezdeni fogok valamit, jobb leszek, és megtanulom, hogyan kell vigyáznom rád és a kettőnk szerelmére. Az összes többi pedig csak nyáladzás és a mi európai szartengerünk. A mi európai szartengerünk, amit a saját fejünkre öntözünk, és élvezzük, hogy benne vagyunk a szarban. Hát, ez van. (…)
Mi az Úr teremtménye vagyunk, és miránk senki ne öntsön mocskot és szart. Bánd meg és kérj bocsánatot Istentől, lehet, hogy az Úr az ő isteni kegyelmével meg is bocsát neked. De egyben igazad van, Karl, abban, hogy Isten a részegeken keresztül beszél a világgal, ezzel egyetértek, jóbarát. És történetesen most is rajtam keresztül beszél veletek, mert én seggrészeg vagyok, és sehogy sem bírok kijózanodni. És megmondom, mit mond nektek az Úr rajtam keresztül. Senki se fosson. Ezt mondja az Úr tinektek énrajtam keresztül. Senki se fosson be – ez a meszidzs. Nem szabad fosni – ez a fő meszidzse az Úrnak.
Ivan Viripajev
(1974, Irkutszk)
Orosz drámaíró, színész, film- és színházi rendező, forgatókönyvíró, 2013–2016 között a moszkvai Praktika színház művészeti vezetője. Színésznő feleségével Lengyelországban él.
1995-ben végzett az Irkutszki Színházi Főiskolán, majd egy évadot a Magadáni Színházban, két évadot a Kamcsatkai Dráma- és Komédiaszínházban töltött színészként. 1998-ban megalapította a „Játéktér” Stúdiószínházat Irkutszkban, és közben a moszkvai Scsukin Felsőfokú Színházi Iskolában tanult drámaszínházi rendező szakon. Később maga is tanított a Moszkvai Művész Színház Iskolastúdiójában, illetve a varsói Színművészeti Akadémián.
2005-ben Viktor Rizsakov rendezővel közösen elindítja az „Oxigén” (Kiszlorod) művészeti mozgalmat, amely első nagy sikerű színművének címéről kapta a nevét, és a kortárs orosz dráma egyik fontos műhelyévé vált. Különös hangvételű, posztdramatikus műveit sokfelé játsszák a világban, több mint húsz nyelvre fordították le őket, és számos fesztivál-díjat kaptak, többek között a legrangosabb orosz színházi elismerést, az Arany Maszk díjat. A Részegeket Viripajev a düsseldorfi Schauspielhaus felkérésére írta, a 2014-es ősbemutató rendezője Viktor Rizsakov volt.
(2016. október 29.)
