Trill zsolt a Részegekről:
„…az összekacsintás inkább egyfajta cinkosság csupán, de még nem mélyen megélt közös érzés. Úgy kell közvetlennek és jelen idejűnek lennünk, az itt és most érzését keltenünk, hogy nem rövid szavatosságú dolgokról, hanem örök kérdésekről próbálunk képet adni: szerelemről, hűtlenségről, életről, halálról.”
Földes László Hobo A Gulag virágairól
„Valahogy ott is hírhedt kalandornak számítottam. Orosz ellenzéki körökben ismerték a Hobo Blues Band Vadászat című albumát, a szöveget annak idején le is fordították, és szamizdatban terjesztették. A permi láger vezetője valakitől hallott rólam…”
Fehér Tibor: Nem leszek „senkilyen”!
„Azt hiszem, a legjobb kritikusom én magam vagyok. Ha nagyon jót írnak, akkor is szkeptikus vagyok, ha pedig rosszat, azt is igyekszem a helyén kezelni. Bármit írjanak rólam, nem szállok fel a mennybe, de nem zuhanok le a pokol mélyére sem.”
Eugenio Barba: Az önkifejezés volt a lázadásunk
„Néha úgy látom őket, színészt és nézőt, amint szinte lábujjhegyen, kölcsönös támaszként segítik egymást. Érzem, ahogy színészeim egy szinte test-test elleni jelenlét kellős közepébe repítenek, ahol két idegen test – színész és közönség – rövid ideig egy titkos és akaratlan ölelésben egyesül.”
Törőcsik Mari ötvenhatja
„Október 22-én érkeztem meg a Körhinta párizsi bemutatójáról, másnap délelőtt próbálok a Nemzetiben, aztán indulok a menzára ebédelni, amikor jön Vaskóné, a tanulmányi osztály vezetője, kokárdát nyom a kezembe… Rohanok, Sinkovits szaval, mi állunk az első sorban, az egész főiskola.”
(2016. október 28.)