WITOLD GOMBROWICZ SZÍNHÁZA
Forgatókönyv: Agnieszka Koecher-Hensel, Marzena Kuraś
A kiállítás tervezője: Jacek Zagajewski
Megvalósítás:
a Lengyel Tudományos Akadémia Művészeti Intézete, Varsó
(Instytut Sztuki PAN w Warszawie),
Nemzeti Színház, Budapest
Gombrowicz ifjúkori darabját, az Yvonne, burgundi hercegnő (Iwona, księżniczka Burgunda) című művet (nyomtatásban 1938-ban látta meg a napvilágot) 1957-ben mutatta be a varsói Drámai Színház (Teatr Dramatyczny) Halina Mikołajska rendezésében. A XX. század hatvanas éveiben Gombrowicz színpadi művei sorra hódították meg az európai színpadokat. Ezek a művek - Samuel Beckett, Eugène Ionesco, Stanisław Ignacy Witkiewicz, Tadeusz Różewicz vagy Sławomir Mrożek drámáihoz hasonlóan - lehetővé tették a rendezők számára, hogy új színpadi nyelvet dolgozzanak ki, eltávolodhassanak a hagyományos színháztól, a színpadi verizmustól az avantgard áramlatok irányába.
Gombrowicz három drámája közül az Yvonne futotta be a legnagyobb karriert. A szerző darabjai közel 700 premiert értek meg szerte a világon, ezen belül az Iwona több mint 280 –at. Több kiemelkedő rendező, élükön Ingmar Bergman is színpadra vitte a darabot. Másik két darabjának sokkal kevesebb bemutatója volt – az Esküvő (Ślub) eddig több mint 90 premiert ért meg, az Operett (Operetka) több mint 80-at–, bár Gombrowicz ezeket sokkal többre tartotta. Azonban e darabokhoz is kiemelkedő rendezők nyúltak: a svéd Alf Sjöberg, a német Ernst Schröder, a francia Jacques Rosner és Jorge Lavelli, Lengyelországban pedig Jerzy Jarocki, Jerzy Grzegorzewski, Krystian Lupa. A rendezéseik színpadi remekművek voltak, Gombrowicz színházát a világ drámaművészetének élvonalába emelték.
A színházi alkotók körében komoly érdeklődés övezte Gombrowicz regényeit és elbeszéléseit, sőt a Naplóját is. A prózai művek színpadi adaptációja, a Ferdydurke, Trans-Atlantyk, Pornografia, Kosmos színpadra vitele sokkal nagyobb népszerűséget hozott a szerzőnek, mint a puszta olvasói élmények. 1968-tól napjainkig Gombrowicz prózája 200 alkalommal került színre vitelre.
Gombrowicz drámái gazdag színpadi hagyományokkal rendelkeznek a világ színpadain. Az alábbi országokban mutatták be őket: Franciaország, Németország, skandináv országok, Olaszország, Hollandia, Belgium, Dél-Amerika, USA, Szlovákia, Magyarország, Macedónia, Törökország, Japán, Oroszország.
A lengyel színpadokon azt követően eresztettek gyökeret, hogy 1974-ben a varsói Teatr Dramatyczny hivatalosan is bemutatta az Esküvőt Jerzy Jarocki rendezésében. Gombrowicz emigrációban élt, rendszeresen írt a párizsi „Kultura” című lapban, dolgozott a Szabad Európának. 1956. októberét követően Lengyelországban rövid enyhülés következett be, ennek köszönhetően vált lehetségessé az Iwona bemutatója, majd a szerző hazájában ismét feledésre ítéltetett. Így aztán a további bemutatókra nem hivatalos módon került sor: a diákszínházak plakátjain nem szerepelt a dráma szerzője. Jerzy Jarocki az Esküvőt első alkalommal Krystyna Zachwatowicz akkoriban sokkoló avantgard díszletével a gliwicei Diákszínházban állította színpadra 1960. IV. 6-án. A színpadon háborús limlomok voltak: tönkrement hordók, autóroncsok. Ezek hiteles volta rendkívüli kifejezőerőt sugárzott. Zachwatowicz ezt a díszletet később megismételte, amikor Párizsban immáron a darab hivatalos bemutatóját készítette elő Jorge Lavelli rendezésében a Théâtre Récamier-ben (1964.I.8.).
Az Operett nem-hivatalos bemutatójára 1972. III.26-án került sor, két diákszínház, a Nurt és a PARADOKS-BIS színészeinek közreműködésével Poznańban. A rendező Janusz Nyczak volt, a díszlettervező Jacek Zagajewski. A hivatalos bemutatóra csak később,1975.IV.13-án került sor a lodzi Új Színházban (Teatr Nowy), a rendező Kazimierz Dejmek volt, a díszlettervező a kiváló Andrzej Majewski.
Számos lengyel rendező munkássága során jelentettek fontos, a művészi pályát befolyásoló tapasztalatot Gombrowicz színpadi művei. Gyakran visszatértek az alkotásaihoz. Jerzy Jarocki hatszor állította színpadra az Esküvőt, minden alkalommal másképp. Jerzy Grzegorzewski kétszer rendezte meg ezt a művet. A fiatal rendező nemzedék képviselői közül többek között Ryszard Major, Waldemar Śmigasiewicz, Krzysztof Zaleski kötelezte el magát Gombrowicz mellett.
A Witold Gombrowicz színháza kiállítás műveinek legfontosabb és legérdekesebb világpremierjeit mutatja be 1957-től napjainkig. A kiállítás négy, sokat mondó címet viselő részből áll , ezek a következőek: 1. Witold Gombrowicz prózájának színpadi adaptációi. Az ifjúkori erotikus rajongástól, a forma varázserejétől a filozófiáig, 2. „Yvonne, burgundi hercegnő”. Csúfság, vagy csak másképpen szép?, 3. „Esküvő”. Rémálom és a totális újítókedvből fakadó tapasztalatok. 4. „Operett”. Az ifjúság győzelme vagy kudarca?
A kiállításon említés történik Gombrowicz minden hazai és nemzetközi premierjéről, az előbbiek magukba foglalják mind a diákszínházi előadásokat, amelyek akkor születtek, amikor Gombrowicz Lengyelországban még be volt tiltva, mind a hivatalos bemutatókat, amelyekre a professzionális színházakban került sor.
...írok ugyan darabokat, de színházba nem járok – ismerte be Gombrowicz. A darabjainak a bemutatójára soha sem ment el. Egyetlen egyszer nézte meg az Yvonne-t Nizzában, 1967. II.9-én, ezt egy fénykép is igazolja.
Agnieszka Koecher-Hensel i Marzena Kuraś
(2014. szeptember 5.)