-
-
-
Huszonöt éve tagja a Nemzetinek – ő az egyetlen a jelenlegi társulatban, aki a régi és az új Nemzeti Színházban is dolgozott. Sokat játszik, tanít, ha felkérik, rendez is. Szerinte nem született színész, de szorgalmas, és vannak jó képességei. Gyerekkorában sokszor cukkolták a neve miatt. Rendszeresen fut. Rubold Ödönnel beszélgettünk, aki nemrég lett hetvenéves.
-
2013-as vezérigazgatói kinevezése óta szerette volna átalakítani a Nemzeti Színház nagyszínpadának kissé hűvös hangulatát, de elgondolásainak a 2020-as Trianon-emlékév adott lendületet. Vidnyánszky Attilával a nemzeti összetartozást jelképező új díszfüggöny születéséről beszélgetünk.
-
-
Az egész élet játék, ami véresen komoly is tud lenni. Aki erről egyszerűen és könnyedén tud mesélni, az igazi Mester – mondja a Rosalindát alakító Trill Zsolt az Ahogy tetszik rendezőjéről: Silviu Purčaretéről.
-
Azzal, hogy tavaly a Körhintát műsorra tűztük, akarva nem akarva megidéztük őt magát. A filmet, a pályakezdést, az első és azonnal világraszóló sikert. Az előadás elején egy pillanatra Törőcsik Mari hangját halljuk, és Soós Imrét: „Repülünk, Mari!” Tisztelgés ez, és jelzése annak, hogy ami volt, ahhoz a következő generációk kapcsolónak, kötődnek…
-
Amikor belebújok egy szerepbe, egy másik személyiség szemszögén keresztül rengeteget megtudhatok a nőiségről, a férfiségről, emberségről… Egy színész az élete, munkája során rengeteg szöveggel, szereppel találkozik, amely arra készteti, hogy elgondolkozzék arról, hogy mi közük van ezeknek az ő saját életéhez. Persze, csak ha nyitott ezekre az érzésekre. Minden szerepből megmarad egy-egy fontos mondat vagy gondolat, amely beépül az ember lelkébe, és kihat a személyiségére. Biztos vagyok benne, hogy a Szentivánéji álomban játszott Hyppolita és Titánia sorsa hosszú ideig elkísér majd.
-
A 19. század, mely nemzetet, demokráciát és hazát egyszerre kívánt teremteni, fiai (és lányai) közül természetszerűleg emelte magasra azokat, akik e három fogalmat valósággá tudták változtatni, s akik ezt – a nyelv segítségével – fizikailag és szellemileg egyszerre cselekedték meg. A kiválasztottak írók és költők voltak, majd olyan államférfiak (ma a politikus szót használjuk), akik szívükben nem kevésbé voltak költők, beszédeikben, naplóikban írók, mint amazok.
-
„Az igazgató sok elmebeteget látott már életében, de ez mindenen túltett. Nincs szánalmasabb, szomorúbb és komikusabb, mint az amatőr, aki tehetséget álmodik magának, gondolta, és tiszta szívből sajnálta, szánta ezt a szerencsétlen embert. – Tulajdonképpen mit szeretne, Henrik? Konkrétan mit? – Egy akármilyen szerepet.”
-
Nagy bennem az izgalom és a várakozás, mert eddig mindig csak nézője voltam a Bánk bán előadásoknak, és bevallom, igazán soha nem tudtak magukkal ragadni. Most belülről nagyon érzem azt a szenvedélyt, ami a nézőt megfoghatja, amivel azonosulni tud, ami – remélem – magával sodorja…
-
– Loman érzékenységek hálójában vergődik, könnyen sérthető, sérülékeny ember. Nagyon sok minden bántja, számos sérülést hordoz magában. De Blaskó érzékenysége révén feldolgozza és meg is teremti a tragikus alaphelyzetet. Ő az a színész, aki magával ragadja a nézőt – mondja Csiszár Imre Blaskó Péterről. Összeszokott színész-rendező párosról van szó, hiszen pályájuk kezdete óta számos jelentős előadásban dolgoztak együtt.
