Nemzeti Most Magazin Ugrás a tartalomhoz
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800

Keresés A liberalizmus diszkrét bája kulcsszóra

Találatok a hírek között
  • A halállal is dacol

    Rómeó és Júlia hamar megtalálta helyét a mozitermekben is. A néma szerelemtől a musicalig minden formában láthattuk őket a filmvásznon. Bár az ifjú szerelmesek története felejthetetlen, a legtöbb filmes feldolgozás felejthető – de akad legalább három emlékezetes darab is. S hogy van-e köze az álomgyári Shakespeare-nek a magyarokhoz? Nem is kevés.
  • A fa

    A Történelem fája növekszik: az élet és a halál táplálja. Körülötte gyerekkatonák és imádkozó szerzetesek táncolnak együtt hadvezérekkel, egy magányos anyával és egy költő lányával, aki gyerekként arról álmodozott, hogy együtt repül majd az apjával. (A több nyelven zajló előadás magyar szövegkönyve letölthető a honlapunkról!)
  • Az utolsó huszonnégy óra

    Özvegy Orbán Bélánénak nem tett jót a nagybábonyi éjszakai gyalogséta. Lába úgy kiment a formájából, hogy háromnapos ágyban fekvésre kényszerült; még negyednap se ment rá a cipő. Tovább azonban már nem bírt veszteg maradni; utolsó útjára elegánsan kiöltözködve, de lábán papuccsal vágott neki.
  • Az ürességet is meg kell tervezni

    Egy színházi előadásnak nincs külön rendezői meg külön látványtervezői változata. Vagyis a térnek, a jelmezeknek, a fényeknek, a színészi játéknak, a zenének az előadás koncepciójához kell igazodniuk, ezek együttesen alkotják azt az egészet, amit előadásnak nevezünk – mondja Zeke Edit, aki maga is gyakorló díszlet- és jelmeztervező. A Magyar Képzőművészeti Egyetem Látványtervező Tanszékének vezetőjével alkotói és oktatói tapasztalatairól beszélgettünk.
  • Az ember tragédiája mint theatrum theologicum

    A parúzia színháza, jelenti be Silviu Purcărete Az ember tragédiája első próbáján: így összegzi az előttünk álló kísérlet célkitűzését. Egy szegényes társulatot látunk a szokatlanul szűk, épített játéktéren, folytatja a rendező, meztelenek mind, testüket csak egy bézs ballonkabát fedi, itt vannak velünk mindannyian.
  • A sokszínűség harmóniája

    Talán világviszonylatban is kevésszer mondható el, hogy ennyiféle kultúra találkozott volna egymással egy színpadon, mint történt az az Eugenio Barba rendezésében megvalósult Anasztászisz (Feltámadás) című világszínházi produkcióban a MITEM-en. A különleges kulturális kapcsolódások Eugenio Barbán keresztül vezetnek a Teatro Tascabile di Bergamo társulatához, amely az indiai Kalatharangini Kathakali Iskolával együttműködésben valósította meg Kelet és Nyugat újabb izgalmas találkozását, a Történetek a Mahábháratából című kathakali stílusú klasszikus indiai táncszínházi előadásban.
  • Álmatlanság – Budapest festőművészek szemével

    A kiállítás egyedülálló módon mutatja be Budapestet a kortárs festőművészek szemével. A művészek különböző perspektívákból közelítik meg a fővárost, legyen az a belváros pezsgése vagy a külváros csendje, a kiüresedett közterek vagy az elidegenedés a tömegen keresztül. A kiállítás címét Takáts Márton “Álmatlanság” című misztikus, megrendítő hídrészlete inspirálta, ami a személyes drámája mellett a városiasság örök ébrenlétét teremti meg. Megnyitó: április 4., 18 óra
  • A 2016/2017-es évad

    Öt nagyszínpadi bemutatót, összesen 11 premiert tervez a jövő évadban a Nemzeti Színház, ahol Valerij Fokin, Árkosi Árpád, Bozsik Yvette, Kiss Csaba, Viktor Rizsakov és Zsótér Sándor is rendez. A színház szerdai sajtótájékoztatóján Vidnyánszky Attila igazgató - aki a jövő évad négy előadását rendezi - elmondta: a költői színház eszményképe mentén működnek továbbra is, szeretnének nagy szenvedélyeket, emberi érzéseket ábrázolni és újra színpadra állítani a hősöket. Mint mondta, a bemutatók fele ősbemutató. "Ez egy nagyon bátor évad" - jegyezte meg.
  • A dráma kristályrendszere

    Ha egyedül tudok maradni Sztregován a kastély Oroszlánbarlangjában, mindig megkísérlem a lehetetlent: próbálom elképzelni, kitalálni, átélni, hogy 13 hónapon át hogyan kapta Madách Imre az impulzusokat műve írásához. Mindig előre, mindig felfelé, mindig a kompozíció mágneses terében maradva – mellékútra nem tévedve, egyetlen fattyúhajtás nélkül. 13 hónapon át a motívumok, gondolatok szakadatlan áradásában.
  • A küszöbön-lét szín-terei

    Most, amikor 2022 januárját írjuk, már egyre inkább az foglalkoztatja színházunk rendezőit és dramaturgjait, mi áll majd a 2023-ban Magyarországon rendezendő Színházi Olimpia fókuszában. Mi az a hívó szó, mellyel egyszerre ragadható meg globalizált világunk jelen állapota? Melyek azok az univerzális fogalmak, melyekkel napjaink színházának küldetését újra definiálhatjuk? A tavaly szeptember 14-étől október 9-éig lezajlott VII. MITEM-en a Silviu Purcărete által rendezett Tragédia akár már e Színházi Olimpia előhangjának is tekinthető, hiszen 2023-ban fogjuk ünnepelni Madách Imre születésének bicentenáriumát is. Kezdjük hát aktuális gyorsjelentésünket ezzel az előadással!
  • A színházat csinálni kell!

    Miért nem érdemes szerepekről beszélni? Mi a legrosszabb, ami a színésszel előadás közben történhet? Hogyan találkozik színjátszás és élet egy korty vízben? Törőcsik Mari és Trill Zsolt, a Nemzeti régi és új színművészei az első találkozásról, a hazatérésről és arról, hogy mit jelent a színészek számára: „csak tiszta forrásból”.
  • A varázslat titkát nem szabad elárulni

    Tennessee Williams a saját családjában megélt konfliktusokat, lélektani problémákat is megírta műveiben. Úgy tartják, az Üvegfigurák című drámájában szereplő Laurát a pszichés zavarral küzdő testvéréről, Rose-ról mintázta. A sántítással kapcsolatban a szerzőnek voltak személyes tapasztalatai, mivel a gyermekkori diftéria után újra kellett tanulnia járni. A Nemzeti Színházban Laura szerepét játszó Ács Eszter köszöni: jól van. Számára ez a próbafolyamat is olyan, mint egy önismereti tréning, bár azt is elismeri, főpróbahéten ő is feszültebb, mint máskor.