Dráma az osztályban

– Most értettük meg, miről szól a Bánk bán – idézi diákjait Baranyai Mihály, a XVII. kerületi Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola és Gimnázium tanára. Hasonló tapasztalatokról számolt be a többi, általunk megkérdezett magyartanár is, akik meghívták iskolájukba, osztályukba A Bánk-missziót, amelyet Verebes Ernő dramaturg írt Katona József műve nyomán, és Vidnyánszky Attila rendezett.

De honnan is indul ma egy irodalomtanár, amikor egy régies nyelvezetű, történelmi korokat idéző művet kell megismertetnie a középiskolásokkal?

– Húsz éve vagyok a pályán, és úgy érzem, hogy ez mintha egyre nehezebb lenne – mondja Molnárné Gál Ildikó. A hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium tanárnője szerint vannak olyan gyerekek, akiknek a kortárs szöveg értelmezése is nehézséget okoz, Katona pedig még a nyelvújítás előtt írta meg a Bánk bánt. Ma már szinte csak szótárral lehet olvasni, de a gyerekeknek sem kedvük, sem energiájuk arra, hogy lábjegyzeteket olvasgatva böngésszék végig a szöveget, tehát a többség számára megtanulandó, holt anyag marad. Mindemellett a világ is nagyot fordult akár az elmúlt húsz-harminc évben is, a 13. századi bánnak (és a pedagógusoknak) a virtuális térben élő gyerekek figyelméért kellene megküzdeniük.

A klasszikusok haszna

Baranyai Mihály szerint nem pusztán azért nehéz a fiataloknak megbirkózniuk a művel, mert régies szavak vagy kifejezések vannak benne, hanem mert Katona számukra körülményesen fogalmaz.

– A diákok többsége csak egyszerű gondolatokat, konkrét szituációkat ért meg: ahol van valami mögöttes tartalom, sejtetés, átvitt értelem, azt már nehezen tudják értelmezni – összegzi tapasztalatait a XVII. kerületi iskolában tanító pedagógus. A dráma ráadásul hosszú, sok idő, mire kibontakozik a konfliktus – így kellene tehát meggyőzni őket arról, hogy érdemes a kezükbe venni egy 19. században megírt történetet, ami ráadásul a 13. században játszódik.

Abban a pedagógusok egyetértenek, hogy minden nehézség ellenére érdemes megküzdeni a szöveggel.

– Nagy haszna van ugyanis a klasszikus irodalom tanításának. A Bánk bán is olyan emberi dilemmákat, erkölcsi kérdéseket vet fel, olyan élethelyzeteket mutat be, amelyek a mai világban is aktuálisak, segítenek a döntésekben, mintákat adnak – mondja Czigler Krisztina, a Győri SZC Lukács Sándor Járműipari és Gépészeti Technikum és Kollégium pedagógusa. Mérlegelni kell például, hogy a magánélet vagy a hivatás a fontosabb, meg kell találni a kettő közti egyensúlyt.

A Bánk bánban láthatják a gyerekek a vívódást, és azt is, hogy a tetteink hova vezetnek. – Nem lehet ezeket a műveket elfelejteni, mert a tanulóknak látniuk kell, hogyan változik a nyelv, és ismerni kell a múltunkat is – véli a technikum magyartanára.

„Aha-élmény”

Ahhoz pedig, hogy a mű közelebb kerüljön a diákokhoz, a magyartanárok sok mindent bevetnek: közösen olvasnak és értelmeznek egy-egy részt az órán, megbeszélik, ha van számukra idegen szó a szövegben, illetve a szituációkat megpróbálják el is játszani. Akinek pedig van lehetősége, színházba is elviszi a tanítványait – vagy meghívják iskolájukba Katona József művének osztálytermi verzióját, A Bánk-missziót.

A tanárok elmondása szerint a mozgalmas előadás, amit ráadásul fiatal, a középiskolásokhoz korban is közelebb álló színészek adnak elő, óriási sikert aratott a diákjaik körében. „Beszippantott az előadás” – idézi a veszprémi Padányi Katolikus Gimnázium magyartanára, Baradits-Stummer Márta az egyik tanítványát, másoknak „aha-élményük” volt, hogy igen, erről beszélt a tanárnő is az órán. A böszörményi Molnárné Gál Ildikó diákjai az előadás után ottmaradtak beszélgetni – annyira megérintette őket a darab, hogy nem tudtak szabadulni az élménytől. Baranyai Mihályéknál a gyerekek azt is észrevették, hogy a színészek mennyire kimerültek – láthatták, hogy a színészet kemény munka. Nagy élmény volt számukra az is, hogy a végén beszélgethettek a művészekkel.

S hogy az élményen túl milyen áttörést lehetett elérni a mű értelmezésében, arról szintén pozitív tapasztalatok születtek: bár a megkérdezett tanárok közül hárman úgy látják, hogy a családi, szerelmi szál közelebb áll a diákokhoz, egyikőjük arról számolt be, hogy a gyerekek rögtön lecsaptak a közéleti mondanivalóra. Míg a legtöbb helyen a féltékenység drámája hozta lázba az ifjúságot, Győrben inkább a hatalom problematikája fogta meg őket.

– Érdemes-e szembeszállni a hatalommal, és ha igen, akkor okosan kell tenni, számolni kell a következményekkel – Czigler Krisztináéknál ez került szóba. – Szerelmi-családi szál más művekben is szerepel, erről sokszor beszélünk az órákon. Ebben az előadásban a diákok meglátták azt a gondolatkört, ami ritkábban kerül elő a tanórán. Még a hazaszeretet átbeszélésére is alkalmat adott az előadás, a fiatal színészek ezt is át tudták éreztetni velük. Nehéz erről beszélni, amikor a diákok zöme úgy nyilatkozik, hogy nem Magyarországon képzeli el a jövőjét – mondja a győri pedagógus.

Pörgős kulcsjelenetek

– Négy oldalról ültük körül a játékteret A Bánk-misszió előadásán, így minden néző egy kicsit mást látott: ez a diákoknak izgalmas és újszerűvolt – mondja Molnárné Gál Ildikó: szerinte így lehet őket színházjáró felnőttekké nevelni. A mű fordulópontjai, kulcsjelenetei jól követhetően pörögtek egymás után – némiképp leegyszerűsítve a darab cselekményét, a lényeget mégis megtartva.

– A „missziós” előadás után a gyerekek meg voltak őrülve, hogy menjünk Pestre és nézzük meg ott is a Bánk bánt vagy Az ember tragédiáját” – kérlelték Czigler Krisztinát a győri technikum diákjai. A kiváló jelmezek, hanghatások, a zene, az ének, a dinamikus előadás megtette a hatását az osztályteremben.

Baradits-Stummer Márta szerint eszköztelenül is látványos volt a darab, hiszen nem voltak nagy díszletek, és iskolai környezetben, a tornateremben is élővé és izgalmassá tudták tenni a cselekményt:

– A színház jobban tudja működtetni a régies szöveget is, így a mű újra erőre kap, nem lehet nem odafigyelni rá – osztja meg tapasztalatát a veszprémi gimnázium pedagógusa, hozzátéve: bátorság kell a tanár részéről is maradni a szövegnél, és a diákok részéről is, hogy bele tudjanak egy ilyen szövegbe merülni – hiszen az lesz az enyém, amivel megdolgozom.

Baranyai Mihály pedig csak azt sajnálja, hogy nem lehet minden évben elhívni ugyanabba az iskolába ugyanazt az előadást, hiszen mindig jönnek új tizedikesek, akiknek kötelező olvasmány a Bánk bán, és mindegyikőjüknek nagy élmény és segítség lenne a tantermi előadás.

Sümegi Noémi

Iskolai misszió